Orbán Viktor nyeregben érzi magát, ám lehet, már elmulasztotta a jó alkalmat a hátralépésre. Elemzés.
Publicisztika
Közeledik az év és a választási ciklus vége, ideje hát, egy gyors közéleti leltárnak. Nem megvalósult ígéretek, vagy közünk fejlesztésére fordított (értsd: ellopott) források kerülnek itt összeadásra, hanem az idő. A mi eltűnt, eltékozolt, elpazarolt időnk.
Először akkreditálták munkatársunkat, majd a járványra hivatkozva visszamondták regisztrációját. Avagy tragikomédia rogáni kiadásban.
A magyar kormányra vetül az államfő- és így államellenes cselekmény elkövetésének gyanúja, amelyet Kövér László házelnök titkosszolgálati vezetőkhöz intézett különös szózata is táplál.
„Uram! Megint Semjén Zsolt az Budapestről. Ismét egy panaszt kíván benyújtani Márki-Zay Péter ellen…”
A Tölgyessy-interjú legtanulságosabb élménye számomra beszélgetőtársának, a média-fenegyerekség édesapjának, Uj Péternek a viselkedése volt.
Na de hogyha most lemondott szegény, akkor ki fogja aláírni azokat a papírokat, amik engedélyezik, hogy a Pegasusszal ezentúl már őt is megfigyeljék? Nem kapkodni kell, hanem előbb gondolkodni, aztán aláírni, és csak azután lemondani!
Hát eljutottunk ide is, országunknak büszkének kell lennie, hogy egyre több népkonyha nyílik a lakosság részére, nyilván azért, mert dübörög a gazdaság, nő a GDP, szétrobbannak a forintoktól a folyószámlák.
Százmilliókat vagy akár milliárdokat kidobni az ablakon cél és valamifajta várható eredmény nélkül még Gattyánnak is drága szórakozás lenne. A fő kérdés tehát nem is az, hogy Gattyánnak van-e célja vagy nincs, hanem az, hogy színrelépése és szándékai kapcsán igazat mond-e, vagy hazudik.
Várjuk a kezdetet, az indulást, a születést, a biztatást. Pedig jól tudjuk, néhány hónap múlva a véget ünnepeljük. A befejezést, amely után majd egy másfajta kezdés jön.
A GDP jelenlegi hegemón helyzetét szeretnénk árnyalni olyan módon, hogy bevezetnénk mellé egy környezeti és egy társadalmi-jóléti mutató kötelező kiszámítását.
Márki-Zay Péternek történelmi esélye a politikát képező szennyes posvány fölé emelkedni: reménnyé és vezetővé válni. A Fidesszel nem frontálisan kell megütközni – a helyes irány ezúttal is felfelé vezet.
Úgy bánt a kormány migrációs kérdésével az Alkotmánybíróság, mint a mesebeli okos leány. A lengyelországi helyzetet elnézve ez valószínűleg nagy szerencse.
Alaposan meglepődnénk, ha valaki névsort készítene azokról, akik az utóbbi évtizedekben megismerhették azok neveit és adatait, akiket a magyar titkosszolgálatok ellenőriztek.
Az idő megérett az egészségügy átalakítására. Az ellenzék legalább mond ezt-azt, részprogramokat olvashatunk tőlük. Orbánnak is színt kellene vallania, mit tervez az esetleges győzelem után jövőre?