Az elmúlt időszakban talán ha a főváros kapcsán szó esett a potenciális indulókról. De Budapest esetében is leginkább csak az elbizakodottsággal találkoztam.
Koffein
A kormány állatvédelemmel kapcsolatos öntömjénező nyilatkozatai nagyjából olyanok, mintha egy súlyos-halálos kórban szenvedő beteg orvosa azzal dicsekedne, hogy két éve már megmérte a páciens lázát.
Miután néhány napja a magyar miniszterelnök kénytelen-kelletlen, de simára pucolta a messzi Pekingben minden oroszok elnökének csizmáját, az 1956-os forradalom és szabadságharc idei ünnepe hirtelen megtelt aktuális tartalommal.
Akik ebben az országban azt remélik, hogy szakmai munkájukat pusztán szakmai szempontok alapján végezhetik, a Meteorológiai Intézet és a Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság kirúgott vezetőinek esete után újabb durva figyelmeztetést kaptak.
Nem igaz, hogy az ellenzék győzött, hiszen ilyen nevű párt nem is indult a választásokon – közölte a lengyel közmédia műsorvezetője.
Olyan nincs, hogy a terroristák elleni küzdelem csak úgy lehetséges, hogy „szükségszerűen” lesznek palesztin civil áldozatok is.
A lengyel jobboldal választási veresége egy normális világban nem lenne a világ vége a Fidesz számára.
Benne volt persze a pakliban, hogy megannyi furcsaság történik majd ezen a vasútvonalon, mert már eleve abszurd volt, ahogy például Lázár János elrendelte a felújítását.
Az Evangéliumi Testvérközösség kálváriája is mutatja, milyen nagy szükség lenne arra a biztonságot adó következetességre, amit a napokban elhunyt Sólyom László öröksége is képvisel.
Ostoba, fekete-fehér, egybites honi politika, most mégse lapozzunk.
A brutális vérontáshoz, terrorhoz folyamodók elsőként mindig a saját ügyüket mészárolják le.
Bayer Zsoltnak is forgatnia kellett Mongóliában, hogy hazajőve érzékenyítse kicsit az idegenellenesre csibészelt Fidesz-szavazókat.
A Sólyom Lászlót búcsúztató, méltató politikai szereplők egyike sem tudja vagy akarja a sajátjaként felmutatni az örökségét. Jól van ez így.
Valószínűleg nincs egyetlen olyan szülő sem, aki azzal a gondolattal engedi el a gyermekét az iskolába, hogy talán soha többé nem látja élve. A ritka, de fájdalmas tragédiák jelzik, mekkora a pedagógusok felelőssége.
Jön, jön, jön a multikulturális fordulat, ami sok-sok nem kifejezetten európai arc megjelenésében ölt formát, ezek az arcok jönnek-mennek, vásárolnak, hogy aztán egy ugyancsak szép napon az őslakosság rácsodálkozzon az utcaképre: ni, mennyi migráns.