Orbán Viktor pénteki rádiószózatában – többek között – kijelentette, hogy az élelmiszer-kereskedelemben működő multik „árspekulánsként viselkednek”, amikor emelik az áraikat. Mondja ezt az a miniszterelnök, akinek országában az uniós tagállamokhoz képest toronymagasan legnagyobb az infláció, aminek – még az MNB elemzése szerint is – legalább harmadát a kormány gazdaságidegen, kizárólag politikai és hatalomtechnikai intézkedései okozzák.
Abban persze semmi meglepő nincs, hogy Orbán mindig másokban találja meg a hibák okozóit, legyenek azok akár a sorosista szervezetek, amerikai demokraták, brüsszeli bürokraták, vagy idehaza a háborúpárti dollárbaloldal, a civilek, a tanárok, az orvosok… Most éppen a multik vannak soron, ami két szempontból is érdekes:
• egyfelől mert miközben a miniszterelnök és udvartartása szítja a multiellenes hangulatot, a háttérben százmilliárdokat ad mindenféle multiknak, hogy jöjjenek Magyarországra,
• másfelől mert úgy tesz, mintha még sosem hallott volna a piacgazdaságról és annak működéséről.
Tetszik vagy sem, a kapitalizmus a vállalatok (illetve a mögöttük álló tulajdonosok) profitérdekén alapszik. A cégek azért beruháznak, fejlesztenek, termelnek, forgalmaznak, reklámoznak, mert növekedni akarnak és nyereséget termelni, hogy kellő osztalékot fizethessenek a részvényeseiknek. A piaci mechanizmusok ugyanakkor korlátozzák is a vállalatok lehetőségeit: egyrészt a vásárlók fizetőképességének vannak határai, másrészt a versenytársak tevékenységével is számolni kell.
Mindezek ismeretében egy vállalat szemére hányni, hogy maximalizálni akarja a profitját, legjobb esetben is csak populista népbutítás. Ha viszont nem erről van szó, és miniszterelnökünk komolyan gondolta, amit mondott, akkor tisztelettel ajánlanám, hogy kérdezze meg apukáját, leánykáját, vejét, esetleg gyermekkori barátját, hogy vállalkozásaikban milyen mértékig emelik az áraikat. Ne lepődjön meg, ha a válasz valami olyasmi lesz, hogy „ameddig csak lehet”.
*
Orbán butácska mondatára azonnal ráugrott az LMP, amikor is nyilatkozatában afeletti örömének adott hangot, hogy „az élelmiszert forgalmazó multik esetén ráébredt arra, hogy a szinte nulla forintot adózó nagyvállalatok nem a magyar embereket kívánják támogatni, hanem kizárólag saját profitérdeküket tartják szem előtt”. Ezt követően pedig ajánlják a kormányfő figyelmébe, hogy ugyanezen a szemüvegen keresztül tekintsen az akkugyárakra is, amelyek „természeti erőforrásainkat elhasználva, energiazabáló gyármonstrumaikkal kiviszik a hasznot Magyarországról”.
A közlemény – híven ahhoz, hogy a párt felvette nevébe – több zöldséget is tartalmaz. Az emberek „támogatását” számon kérni egy tőkés vállalaton eleve abszurd. Az emberek szolgálata viszont aligha vitatható, amikor olyan cégekről van szó, amelyek a semmiből hoztak létre Magyarországon több mint ezerkétszáz kiskereskedelmi egységet és az ezeket ellátó logisztikai központokat, hogy az ország lakosságának jelentős hányadát ellássák élelmiszerekkel és napi használati cikkekkel. Ráadásul (éppen az előzőek miatt) nem emlegethetőek egy lapon az akkumulátor-gyárakkal:
nem vettek el sokszáz hektár termőföldet, nem használják el a vízkészleteket, nem igénylik új gázerőművek építését, nem használnak nehézfémeket és más veszélyes anyagokat, nem kínai és vietnami munkaerőt foglalkoztatnak és nem lesznek kötelesek sokezer tonnaszámra visszavenni az elhasznált akksikat.
Az LMP-Zöldek még abban is téved, hogy az élelmiszerláncok nulla adót fizetnének: csak be kell ütni a keresőbe egyik-másik cég nevét és a „fizetett adó” kifejezést, és máris olvashatóak az évi 10-20 milliárdos összegek, amit nyereségadóként és különadóként fizetnek az államkasszába, további 1-3 milliárdot iparűzési, illetve építményadóként az önkormányzatoknak. Attól persze okkal-joggal lehet tartani, hogy a távol-keleti akkugyárak tényleg minimalizálni fogják adóterheiket, amit könnyűszerrel meg is tudnak tenni: a beszállított anyagok, a menedzsmentdíjak, szabadalmi és licencdíjak, marketingköltségek és még több tucatnyi jogcím bőven ad lehetőséget a nyereség kiszivattyúzására. A két cégcsoportot összemosni tehát – finoman szólva is – elkapkodott tévedés.
A miniszterelnök kirohanása mögött bizonyára ott van az évek óta nem is különösebben titkolt cél, amely szerint az élelmiszer-kiskereskedelemből ki kellene szorítani a külföldi cégeket, hogy a helyüket – mint sok más területen ez már megtörtént – haverok vállalkozásai foglalhassák el. Nem biztos, hogy ebben egy ellenzéki pártnak segítenie kell.
A publicisztika rovatban megjelent írások nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.
