Állami milliók falunapi felhasználásáról, uniós térkőprojektekről, közbeszerzési folyamatok nyerteseiről tárgyalhatnak, netán két falat meggyes piskóta között: dönthetnek!
Publicisztika
A véget nem érő expók nem pusztán az ország lerablásának álcáiként funkcionálnak, de önmagukban is kiváló alkalmat képeznek, hogy a rendszer oligarchái túlárazott megrendelések révén még többet lophassanak.
Amikor a Fidesz közönsége elől sem lehet már elrejteni, mi a különbség látszat és valóság, szerény vagyonnyilatkozat és tényleges vagyon között, fontos, hogy vetítsen a miniszterelnök valamit, ami magasabb értelemmel, nemes céllal ruházza fel kormányzását.
Tényleg elkerülhetetlen, hogy a vesztét érző diktatúra hívei távozásuk előtt mindig az ország természeti kincseinek rovására kárpótolják magukat?
Kommunikációs kampányra futja, a valós tájékoztatás már nem igazán érdekli az érintetteket.
Urbán Imre nem hétköznapi figura. Valóban saját lábon álló, sikeres vállalkozóként évtizedek óta gyűri a magyar közéletet, ugyanis rühelli az igazságtalanságot. Nagyhangú, makacs polgár. Ami a szívén, az a száján.
Hiányzik a drámai feszültség a politikából, a közönség pedig unatkozik. Nem csoda, hogy érdekli egy előválasztási vita.
Minél több szereplő, szervezet van a NER érdekkörében, annál több embernek lehet jól fizető állást, megélhetést, karrierutat biztosítani – feltéve, ha lojális marad a Fidesz-kormányhoz.
Sokkal kényelmesebb börtönnel fenyegetőzni itt, leszámolástól rettegni ott, időközönként pedig szerepet cserélni, mint szembenézni azzal, hogy mivé is tette ez az elit az országunkat.
„Hallom, a messzi nagyvilágban Eucharisztikus Kongresszus van.” „Messzi?!... A Hősök terén!” „Épp ezt mondom, valahol a messzi nagyvilágban!”
Kicsit Belmondo állt hozzánk közelebb. Nem volt annyira szép, hatékonyabbak voltak a pofonjai, végtelen eleganciával tartotta a Gauloises-t, és ritkábban halt meg a végén.
Magyarország olyan javai, mint a föld, az autópálya, a rádiófrekvenciák vagy a kaszinójogok mindannyiunk közös vagyonelemei, amelyekkel való jó és jóhiszemű gazdálkodással bízzuk meg a mindenkori kormányt.
Ferenc pápa más ligában játszik, másik dimenzióban mozog, ám szavai, gesztusai nem hagytak kétséget afelől, hogy pontosan tudta, merre jár.
„Na, hogy telt a nyár? „Egyszerűen varázslatos volt! Három hét Budapest! Az a harag, elkeseredettség és gyűlölködés! Teljesen fel vagyok töltődve!”
Legelébb a temérdek üdvözlőlap! Hogy mennyit tetszik? Az eladó asszony felkapja fejét. Nem hisz a fülének, szemügyre is vesz alaposan.