Az Orbán-kormány zöld konzultációja csak szépségtapasz a három ciklus alatt ejtett természeti, környezeti sebeken, és nem más, mint a választók csalogatása.
Publicisztika
Ha van olyan a nemzetet fenyegető tragédiák közül, amivel kiemelten kell foglalkoznia Kövér Lászlónak, akkor az alapítvány ügye biztosan az. És nem csak azért, mert a saját irodáját érinti.
A jelenleg általam is hatalomra segített kormány és minden szintű képviselői is erőteljesen a saját pártkatonáikat részesítik előnyben. Nem kell nekik az egyenes gerincű ember, mert azt meg kellene győzni, és nem elég neki a nyalókát felmutatni.
Csúnyát láttál a mi oldalunkon? Hát minek írod meg? Nem elég, hogy megírják a másikok? Még te is adod alájuk a lovat? Most nézd meg, mit tettél, rád, a te tudósításodra hivatkoznak!
Eddig mégis mi akadályozta a „vidék pártját”, hogy odafigyeljen arra, hogy mi történik a kistelepüléseken?
Hogy is gondolhatták egyes kormánykritikus megmondók és emberek, hogy fiaskó lesz a békemenet, olyan erős csatársorral, amivel a CÖF rendelkezik?!
A magyar liberális és baloldalnak az elmúlt harminc év nagy részében nem volt versenyképes válasza a magyar nemzeti tudatról, a múltról kialakított fideszes spirituális világra.
Orbán Viktor hozta a formáját: mivel hamarosan választások lesznek, ezért aztán lerázta magáról a felelősséget, mint kutya a vizet.
A telefon sok évtizedünk és millió szavunk néma tanúja volt. Őriztem volna, mint családi múltunk fontos darabját. Az ügyfélszolgálaton meg kidobták.
A halott karja keresztbe volt téve arasznyival a mellkasa alatt, és az az érzésem támadt, hogy valami nagyon nincs rendjén vele.
Jenci legkedvencebb kedvence az Elmegyek című sláger volt, Ennek legalább volt valami értelme, minthogy konkrétan elmenőben voltunk. Meg hát azóta is már hányszor, így vagy úgy, és most megint.
„Srácok, azt tudjátok, hogy ez a zene nem tiszántúliaknak való?” Nem közöl. Kinyilatkoztat. A nagydumás őszes hajú konokul hallgat. A szőke nem tudja, mennyi ebben a hallgatásban a dac, a frusztráció, mert találva érzi magát barátja.
Az ember alapvetően az idegeskedéstől szokott dadogni. Viszont én abba a kisebbségbe tartozom, amelyik nem attól. Nemcsak attól, nem föltétlenül attól. Hanem úgy általában véve mindentől.
Már vagy 60 hete várjuk, hogy kiderüljön, hogyan és hová tűnt el 3,8 milliárdnyi állami, költségvetési pénz a Szűcs Lajos fideszes országgyűlési képviselő, egyben a költségvetési bizottság alelnöke által vezetett Magyar Tenisz Szövetségben.
Emberéletek lennének menthetők a gyors beavatkozással, ami egyben a már amúgy is megviselt egészségügyi ellátórendszert is óvná. Nem bonyolult ez, egy felelős és épeszű kormány nem késne el újra és újra a cselekvéssel.