„A főnök leküldte a »Gyilkos« fedőnevű titkos stratégiát, amivel jövőre szétzúzzuk az ellenzéket.
Publicisztika
Hát jó: vegyük a kormányfő legutóbbi szónoklatát, hiszen van abban minden. Nagykép, történelmi távlat, számok, konkrétumok, eredmények.
A hamu alatt már ott parázslott az a „konzervatív zendülés”, amely a Fidesz és Orbán szélsőjobboldalivá válásával kapta meg a kezdőlökését, és most Márki-Zay Péter közös ellenzéki miniszterelnök-jelöltté avanzsálásával kapott óriási esélyt.
A liberális network értelmisége belátta, hogy nem érdemes egy DK vezette ellenzékre váltani a jelenlegi hatalmat. Jelenleg Márki-Zay Péter a politikai centrum és a liberális értelmiség legjobb esélye.
Hogy két történetünk közül melyik történetben vannak pártállami módszerek, és melyikben fontosabb a háttérben meghúzódó Gyurcsány-szál, annak eldöntését az olvasóra bízom.
Vannak, akik a változásért mennek az utcára. Vannak, akik a változás ellen. Miért is ne, hiszen zsákutcában is lehet menetelni. Egészen a falig. Sőt, helyben járni még ott is lehet, ha tetszésünk úgy tartja, akár még díszlépésben is.
A pártközpontban kiagyalták a zseniális ötletet, miszerint ellenzéki megszólalás csak úgy jelenhet meg, ha már megszületett rá a Fidesz reakciója, a hírben pedig a kormánypárti reagálásnak kell előbb szerepelni.
Orbán Viktor szerint a hatalomra törő ellenzékiség hazaárulás, legalábbis akkor, ha az ő hatalma a tét.
Teljes tévedés Márki-Zay Pétert a jobboldalisága miatt azonosítani a jelenlegi miniszterelnökkel.
Kiderült: küzdeni tud, de ez önmagában még nem elég Orbán Viktor leváltásához. A győzelemmel az ő nyakába szakadt az ellenzéki összefogás összetartásának és jövő tavaszi választási győzelmének fő felelőssége is.
Az iliberál tours unortodox flottájának egyhangú látványa önmagában is erős szimbólum. A piszkosfehér buszlabirintus nem üzen mást, mint azt, hogy „jössz velünk te is, különben tudod mi lesz”.
A haladó szellemű középosztálybeli anyákat a gondosan előkészített újratölthető vizespalackról, bedobozolt, felkockázott idénygyümölcsről és a „mosipelusról” ismerhetjük fel, a progressziót figyelmen kívül hagyókat a bolti barackléről, ropiról és eldobható pelenkáról.
Gondolom, vannak látványosabbak is szerte a világon, inkább vagy kevésbé egzotikus kontinenseken, nekem ez jutott, nem vagyok elégedetlen.
Erzsit mindenki csúfolta, mert ő nem sváb, egyedül ő nem járt a nemzetiségi néptáncra, pedig ő akart volna, de a szülei nem engedték, és pénzük sem lett volna a ruhabérlésre a fellépésekhez.