„Na, hogy telt a nyár? „Egyszerűen varázslatos volt! Három hét Budapest! Az a harag, elkeseredettség és gyűlölködés! Teljesen fel vagyok töltődve!”
Publicisztika
Legelébb a temérdek üdvözlőlap! Hogy mennyit tetszik? Az eladó asszony felkapja fejét. Nem hisz a fülének, szemügyre is vesz alaposan.
Kíváncsi vagyok, akik nem hordoznak ennyi emléket gyermekkorukból, mit fognak gondolni az Eucharisztikus Kongresszus himnuszáról.
Az oltatlanokat kívülről egyneműnek látom. Punkoknak, lázadóknak, öntudatosaknak semmiképp, hiába szeretnék, ellenben olyan ideológiák rabjainak, amelyek fölöttébb kártékonyak a közösségre vonatkozólag.
A káprázatos futballsztár, akinek valamennyi gesztusa a kamerákkal kommunikál, nyilvánvalóan nincs egészséges viszonyban sem a nyilvánossággal, sem önmagával.
Rossz hír a polgári Magyarország híveinek, a Fidesz-árváknak és rokon lelkeknek, hogy ezen irányzat nem volt képes egységesen megszerveződni az előválasztásra.
Bár Orbánék nagy erőkkel igyekeznek kereszténynek beállítani magukat, a törekvés kissé álságos, mivel tudvalevő, hogy a kereszténységhez tartozik egy erkölcsi mérce és egy értékrend is.
Düledező közszolgáltatások, méltatlan bérek, esztelen presztízsberuházások, felelőtlenül halmozott adósság – valaki magyarázza meg, hogy fér ez össze a gazdasági csodáról szóló újmagyar népmesével.
Bármilyen jól tematizál különböző álproblémákat a kormányzat, a valósághajlításnak megvannak a határai.
Ha valami érdekes volt szerintem az elmúlt tizenöt évben a labdarúgásban, az a két géniusz versengése. Minden túlzás nélkül: Messi és Ronaldo új aranykort tett le a gyepre.
Harcolunk az unió, főleg Brüsszel, Soros és a migránsok, Norvégia és mindenki más ellen, aki nem ért egyet velünk, pontosabban a NER-rel és a miniszterelnökkel.
Milyen küldetésre gondol a miniszterelnök, mikor a beosztottai az általa vezetett államot olyan pofátlan nyíltsággal szervezik ki a haverjainak és rokonainak, amire még a rendszerváltó balliberális gazdasági elit is csak csettintene.
Csobajon több a parasztház, ám az a valami, amiért ezeket a régi-régi építményeket szeretni lehet, szinte valamennyiről lekopott, odalett, elillant, s a helyén csupán a nincstelenség maradt.
Még arra sem veszik a fáradságot, hogy egyetlen használható érvet felmutassanak a konzervatív ideológia védelmében.
A konteókkal szembeni kiállás sem lesz túl hiteles, ha máskor mi is rögtön bedőlünk minden olyan cikknek, ami az előfeltevéseinket erősíti.