Nagy a tét hát, elvtársak! Oltónemzetünk egészsége, valamint a párt és vezetőnk mandátumának a megmaradása a tét, amelyet csak az oltási terv fegyelmezett túlteljesítésével érhetünk el!
Publicisztika
A könyvégetések, eretneküldözések, tudósperek, eltiltott és kötelezővé tett művek, kiátkozott és fölkent művészek történetének egyértelmű tanulsága: jaj a győzteseknek!
Megszeretni egy pillanat műve volt. Ott cukiskodott a vakolatlan műhely falához görnyesztve, de még így is, kicsit kajlán, kicsit megbiggyedve vidámabbá, egyben szolidan történelmivé rajzolta át a hegyoldalra felfutó, kisvárosvégi utca képét.
Nem csoda, hogy még egy évvel a járvány kitörése után is újra és újra előbukkan ő: a polgár, akit pozitívan teszteltek, de halvány fogalma sincs arról, hogy ilyenkor mi a helyzet.
„Ezúttal tényleg anyámhoz költözök, Béla! Sok mindent elnéztem neked. A pecázásnak álcázott ivászatokat, a játékgépezést, még az ehetetlen pacalpörköltöket is. De hogy vakcinairigy lettél, az még nekem is sok!”
Egyre többen látnak át a király álkereszténységből és álkonzervativizmusból szőtt új ruháján.
Az egész járvány két legnehezebb hete jön – jelentette ki a miniszterelnök. Nem most, hanem február 25-én, vagyis több mint egy hónapja.
„Mit tudunk mi üzenni innen a jövőnek, a nálunk fiatalabbaknak? Nos, hát először is azt, hogy mi nem azért mutattunk ajtót bizonyos dolgoknak, hogy most meg visszajöjjenek az ablakon” – mondta 2007-ben… Na ki is? Ki is?… Elfelejtettem a nevét.
A vezető tervező minden alkalommal elgáncsolta az előléptetésem – Szikszai egy magas rangú káder fia volt, elenyésző tehetséggel.
250 ezer gyerek úgy vesz részt versenyeken rendszeresen, érintkezve ezzel a többi gyerekkel, hogy nagy részükről nem tudjuk, átesett-e valaha a koronavíruson, esetleg éppen hordozza-e a betegséget.
Eloltásra kerül? Itt nincs mentség, ez nem orvosi szleng, ez a magyar nyelv kerékbe törése.
Néhányan megírták már Áldásy Ignác történetét. Mármint azt a viszonylag keveset, amit tudni lehet. Krúdynak egy regényébe is belekerült. A rejtély ettől még nem lett kevesebb.
Miért lenne a legjobb megoldás, ha az előválasztáson részt vevők nemcsak egyetlen indulóra szavazhatnának, hanem minden olyan jelöltre, aki szimpatikus számukra?
A hisztériakeltés pánikba sodorja a társadalmakat, a pánikba esett társadalmak kiszolgálásának igyekezete pedig megfosztja a politikát a pragmatizmus és az észszerű döntések képességétől – végül már az egész világot a pánik vezeti.
A hatalom büszkesége, a politikai termékké silányított szuverenitás fontosabb lehet akár egyetlen megmenthető életnél, tehermentesített orvosnál, ápolónál?