Muhi András filmjei 2019 után is támogatási összegekhez jutottak – így értelmezhető a Nemzeti Filmintézet (NFI) lapunknak küldött válasza. A pénzosztásért felelős intézményt azután kerestük meg, hogy Muhi András a csütörtöki Magyar Narancsban hosszan beszélt a mostani mecenatúra hibáiról, elfogultságairól. Azokról, amelyekről már mi is többször írtunk, kitérve a mellőzésekre, illetve a presztízsprojekteknek jutó magas összegekre. A Katinka című dokumentumfilm sajtóvetítésén rá is kérdeztünk Lajos Tamás producernél arra, mi lehet az oka, hogy ez az egy produkció több támogatást kapott, mint korábban számos dokumentumfilm együttvéve. Válaszában megkerülte kérdésünket, és inkább arról beszélt, hogy igenis nem lehet aprópénzből dokumentumfilmet sem csinálni, amit nem is tagadtunk. Csakhogy másoknak épp abból kell ma is.
A filmes mecenatúrát érő kritikák ma leginkább arról szólnak, hogy egy kiemelt körhöz jut a legtöbb támogatás, bizonyított filmesek és producerek pályázatait viszont sorra dobják vissza. Lajos Tamás két filmjét, a Post Mortemet és a Blokádot neveztük Oscarra is, bár sejthető volt, hogy a külföldi filmes szekcióban nincs sok esélyük hasonló projekteknek. Olyan kipróbált, jelentős rendezők viszont hiába pályáznak, mint Török Ferenc, Pálfi György, Hajdu Szabolcs vagy Schwechtje Mihály. Nagyrészt elutasítás a részük.
Ha az okokat keressük, Muhi András interjújából a következőt érdemes kiemelni: „Nem velem vagy a rendezőkkel van bajuk. Egyszerűen csak azokat támogatják, akiket támogatni akarnak. És mivel én nem vagyok közöttük, nem támogatnak sem engem, sem a rendezőimet. De nem arról van szó, hogy én lennék a mártír, akit politikai alapon rúgtak ki.” Továbbá: „ami a mostani filléres filmeket illeti, azt hiszem, hogy húszévesnek kellene lennem ahhoz, hogy ilyesmibe belevágjak. Rossz hasonlattal: ha én a BL-ben játszottam sokáig, akkor miért mennék vissza az NB III.-ba? Nagyon klassz, izgalmas filmeket lehet forgatni szinte a semmiből, de engem ez 66 évesen, ebben a formában már nem érdekel. Nem az érdekel 250 film után, hogy hogyan csináljam meg századszor az első filmemet, hanem az, hogy esélyem legyen arra, hogy európai színvonalon és minőségben készíthessek filmet.”
Márpedig mostanában kiemelt támogatás valóban azoknak jut, akiket egy bizonyos kultúrpolitikai-ízlésbeli elgondolás mentén választanak ki. Ez jelenti például a régmúltba visszanyúló, kosztümös történelmi filmek/sorozatok bőkezű segítését. A tatárjárásról készülő film például nemrég kapott plusz egymilliárd forintot. Jelenti aztán egy kiemelt, baráti kör ötleteinek támogatását: Lajos Tamásnak akkor is sikere lesz, ha horrorfilmben gondolkozik, és akkor is, ha romantikus vígjátékban. A szakmai kritikákat persze tompítaná, ha az elkészült, magas támogatáshoz jutó filmek kritikai sikerek lennének, esetleg jól szerepelnének külföldi fesztiválokon, illetve nagyon magas nézőszámot hoznának. Csakhogy az elmúlt évekbeli olyan munkák, mint a Katinka, a Post Mortem vagy a Blokád inkább közepes értékeléseket kaptak. A Blokádot most szerdáig összesen 61 652-en nézték meg, a bevétel pedig 105 millió forintot tett ki. Ami magyar filmes viszonylatban nem tekinthető rossznak, de azért a legnagyobb külföldi produkciókkal nem vetekszik. A Csizmás, a kandúr: Az utolsó kívánság például mostanra 335 millió forintnál jár, a Beugró a Paradicsomba 746 milliónál, míg a Fekete párduc 2 437 milliónál. Persze, hasonló amerikai produkciókat kifejezetten nehéz lenne megszorongatni.
Készültek ugyanakkor az elmúlt években is fontos, emlékezetes munkák, csakhogy inkább kis pénzből, jellemzően az Inkubátor-projekt keretén belül. Az azon kívül készülő Larryt, amit (e sorok szerzője mellett mások is) a tavalyi év egyik legjobb magyar filmjének tartanak, mostanáig 16 ezer ember nézte meg, ami 31 milliós bevételt jelentett. Madarász Isti filmje, az Átjáróház pedig 14 ezer nézőnél és 26 milliós bevételnél jár.
Utóbbi film producere volt Muhi András, aki az interjúban azt mondta, „Káelék első ijedtükben nem érvényesítették a később nagyon gyorsan kialakított szörnyű támogatási gyakorlatukat. Az NFI legelső döntéseinél úgy jártak el, mintha Andy Vajna még élt volna, és ugyanazokból az emberekből állna a döntőbizottság”. Muhi itt három filmet említett, Bernáth Szilárd Larryjét, Csuja László és Nemes Anna Szelídjét és Madarász Isti Átjáróházát. A Szelíd ráadásul a Sundance-en is mutatkozott be, szintén jó kritikai fogadtatásban részesült. Sokak szerint a Szelíd nevezésével még lett is volna esélyünk az Oscar-mezőnyben.
Muhi hozzátette, az említett három, pozitív elbírálás után több mint ötven pályázatot adott be, de mindet visszadobták. Az NFI lapunknak küldött válasza ezt nem különösebben cáfolja, két film akad még, amely Muhi producerségével vagy koproducerségével készül, és támogatást kapott. Az egyik Marian Crisan rendezése, A szolga, amely koprodukció, és 2020 áprilisában 54 993 330 forintos támogatást ítéltek meg neki. A másik Moldovai Katalin rendezése, az Elfogy a levegő / Teljes napfogyatkozás, amely 2021 januárjában kapott 67 milliós gyártási támogatást. Ebben a kategóriában 2021 januárja óta nem találunk új projektet. A támogatások azóta így néztek ki: a Szelíd 2021 januárjában és februárjában kapott egyedi támogatásokat, 15 és 4,5 milliót. Az Elfogy a levegő 2021 novemberében marketingre kapott hatmilliót. A Larry tavaly júliusban marketingre tízmilliót, a tallinni részvételre novemberben 2 millió 777 ezret. Az Átjáróház marketingre szintén kapott novemberben 14 millió 980 ezret.
Az utóbbiak persze csak azt cáfolják, hogy Muhi András feketelistán lenne. Tehát azt, hogy ha meglátják a nevét egy produkciónál, az már nem kaphatna semmiféle támogatást. A producer kritikája viszont úgy szólt, hogy újabb projektjeit, amelyek érzékelhetőbb támogatást igényelnének, már mind visszadobják. Az utóbbi évekből a Moldovai Katalin-filmet említhetjük még, de a 67 millió nem különösebben kiemelkedő összeg. A Larrynek gyártásra 169 milliót adtak 2020 januárjában, az Átjáróháznak pedig 480 milliót 2019 októberében. Ebben az összegkategóriában tehát valóban nem találunk azóta új projektet.
Muhi egyébként az interjúban úgy fogalmazott, valóban voltak a Magyar Mozgókép Közalapítvány működésének is vesztesei, „de az demokratikus szervezetként és demokratikus játékszabályok szerint működött”. A producer a mostani mellett kritikus a Vajna-korszakkal is, szavai szerint egyáltalán nem sírja vissza. „Andy Vajna szétverte az MMKA teljes döntéshozói struktúráját és szervezetét. (…) Vajna kizárólag játékfilmekkel foglalkozott, és az összes többi műfajt kiadta a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóságnak, hogy az döntsön a kisfilmekről, a dokumentumfilmekről, az animációs filmekről. (…) Azok a rendezők, akik messzire jutottak, nem Vajna felfedezettjei. Nemes Jeles Lászlóról már 2007 óta tudni lehetett, hogy mekkora tehetség, nem beszélve Enyedi Ildikóról. Ők érték el a nagy eredményeket, és nem Vajna.”
Az érthető kritikák mellett fontos megjegyeznünk, hogy színvonalas magyar filmek továbbra is készülnek, időnként még a rendszer keretein belül is. Filmintézetes támogatással készült a Thuróczy Szabolcs főszereplésével bemutatott Szia, életem, amely kedvelhető vígjáték lett. A Larry rendkívüli produkció, az Átjáróház is szintén megtekintésre érdemes darab. Sokaknak a tévéfilmes támogatás lehetősége marad, de aztán mozifilmes minőségű eredmény születik. Tévéfilmként készült Deák Kristóf rendezése, a Foglyok, kifejezetten szórakoztató fekete komédia született. Az Akik maradtak szintén tévéfilmként forgott, és egészen messzire jutott. Tóth Barnabás új filmje, a Stefan Zweig Sakknovelláján alapuló Mesterjátszma szintén hasonló konstrukcióban készül, az alkotók remélik a mozis forgalmazást. A tavalyi év egyik legjobb magyar filmje, a Hat hét szintén tévéfilmes projekt volt, de még mozikba kerülhet.
Idén olyan magyar filmekre lesz még érdemes figyelni, mint Szűcs Dórától Az almafa virága, Gauder Árontól a Kojot négy lelke, Bánóczki Tibortól és Szabó Saroltától a Műanyag égbolt, Hevér Dánieltől a Valami madarak, Breier Ádámtól a Lefkovicsék gyászolnak, Szeleczki Rozáliától a Cicaverzum. Alacsony költségvetésből, a támogatási rendszeren kívül készül Reisz Gábortól a Magyarázat mindenre, Schwechtje Mihálytól A bébiszitter, Dudás Balázstól a Begyulladva vagy épp Szövényi-Lux Balázstól Az első kettő. Hajdu Szabolcs pedig trilógiává készül bővíteni támogatási rendszeren kívül készült, online bemutatott filmjét, a Békeidőt.
