Pár perc próza

Cenzúra

Cenzúra

Igazán akkor kezdtek keresni, amikor egy pályázatra küldött, hosszabb lélegzetű, rakoncátlan szabadversem dugót okozott az Andrássy úton. A felütésként értelmezhető struktúra úgy meredt az ég felé az Oktogon közepén, mint egy ókori obeliszk.
Írd meg!

Írd meg!

Figyelj – mielőtt folytatta volna, Radnai hosszú másodperceken át a sörébe bámult –, szeretném, ha az emberek tudnák végre az igazságot. Hogy apám nem olyan volt, mint amilyennek hitték. És mint ahogy elképzelik ma is. Úgyhogy írd csak meg.
Hajnal

Hajnal

A két apa megegyezett, a gyerekeknek idejekorán szokni kell a munkát, nyáron két hét, marad idő csellengeni a vakációból elég. Tizenhárom évesen fél ötkor keltünk, apám elemében volt, kezében pohár, kanál, úgy kolompolt ébresztőt.
Karma

Karma

Itt van az unokatesóm, Adri, na, ő például mindent feldönt és kiborít. Közös étkezések alkalmával nem is nagyon mer leülni senki melléje, mert tuti, hogy Adri ráborítja a levest. Minden szándékoltság nélkül, egyszerűen véletlenül rákönyököl a tányér szélére, vagy ilyesmi.
A plébános úr pálinkája

A plébános úr pálinkája

A Hargita alján, egy székelyföldi kis faluban plébános ismerősünknél vendégeskedtünk pár napig, mielőtt tovább utaztunk volna. Egyik délután Brassóba kellett mennie, s csak másnap tudott visszajönni. Ránk hagyott mindent.