Egy biztos. Orbán Viktor nem mondott igazat, amikor a rádióban azzal riogatott, hogy hetekig nem lesz Pfizer. Maga Szijjártó Péter és Gulyás Gergely cáfolták meg a kormányfő szavait.
Publicisztika
Az a néhány évtized, amely a fenébe küldte az úri modort (elvtársak, urak itt nincsenek), és nem szabott gátat semmilyen lumpen tempónak, nyomasztó teherként mindmáig érezteti hatását.
A BKV-ülések mind megérdemelnék a kedves gesztusokat, türelmesen végighallgatnak bármit, bárkitől, bármilyen irányból.
Ihaj, csuhaj, micsoda lagzi lesz ez! Habár meghívva nem leszünk, de attól tartok, a menyasszonytánchoz mégis a mi zsebünkből kerülnek a milliók a tányérkára.
Zolikának azt mondom: nem érdemes búslakodni, időnk mint a tenger, a többit meglátjuk. Nem a halállal kell foglalkoznunk, hanem az élettel. Azzal van dolgunk.
A mindenkori újságírónak azok mellett kell elkötelezettnek lennie, akiket tájékoztat, és nem azok mellett – vagy azok ellenében –, akikről tájékoztat.
Nevetni a rendszeren, a vakcinatáblázaton, a túlterheléses támadáson, Semjén Zsolt vadászati világkiállításán, Németh Szilárd baconbe göngyölt pacapörköltjén, Mészáros Lőrinc új otthonán.
A globális kapitalizmus egészéhez hasonlóan a szórakoztatóipar kulcságazatává vált futball működése sem fenntartható.
A kormány szűk két héten belül három esetben tett egymásnak ellentmondó állításokat. Ez az oltási hajlandóságra is hatással lehet.
Ha a saját hosszabb távú jövőjét veszi figyelembe, akkor most nem akar miniszterelnök-jelölt lenni. Akkor viszont más lesz az.
AstraZenecát öt percen belül, Sinopharmot és Szputnyikot másnap délelőtt bökethetnék magamba.
Nagy Katalin soha, véletlenül sem tesz fel egyetlen újságíróhoz méltó kérdést sem. Mindent előre egyeztetnek a miniszterelnöki sajtóval. Az Orbán-rezsim csillogó fogaskereke lett.
Nyilván súlyos érdeksérelem a Fudan Egyetem Budapestre telepítése, mégsem ez a baj önmagában, hanem az az elvek nélkül működő, ravasz és felelőtlen külpolitika, amely erre a pályára állítja Magyarországot.
Amikor egy kormány megvárja, hogy egy probléma hatalmasra duzzadjon, és aztán sebbel-lobbal megpróbálja azt jól-rosszul orvosolni, azt nem kormányzásnak hívják, hanem tűzoltásnak.
Nem a propaganda kibocsátóinak viselkedése igazán elkeserítő, hanem a célközönség reakciója.