Friss erő kavarja fel a poshadt állóvizet, korszerű szöveggel és lendületes fellépéssel, miközben egy reménytelenül korszerűtlen, unalmas, a múltban ragadt politikai elit félti a pozícióját.
Publicisztika
Járjunk át bátran és minél többen a Párisi udvaron. Éljünk meglévő jogunkkal, ne hagyjuk, hogy Budapestnek ezt a páratlan közkincsét teljesen elvegyék tőlünk. Irány a passzázs, akit nem engednek át, írjon a szerkesztőségnek!
Sokáig kell élni, és akkor belekáprázik a szemünk a tenger változásba. Szavak, hitek, célkitűzések fordulnak önmaguk ellentétébe, miközben senki sem fordul önmagába. Ami tegnap az igazság veleje volt, az mára csak egy üres velős csont.
Egy NSZK-beli parkolóban történt az az eset, ami később kitörölhetetlen élmény lett mindnyájunk számára: szemtől szembe találkoztunk a NATO-val!
Ciklusról ciklusra egyre több ellenzéki érzelmű magyar számára válik nyilvánvalóvá, hogy a hazai nemzeti radikális uralom a lengyel recept szerint felszámolható: jobbközép erőnek kell legyőznie a szélsőjobbot – ha pedig ilyen erő nincs, akkor meg kell teremteni.
Kedves biztos úr, kölcsönös és jóhiszemű együttműködésünket előmozdítandó kezdjük egy olyan állítással, amellyel vélhetően mindketten egyetértünk: nekem nem kellene itt lennem. Na látja: nincs közöttünk vita. Ám kénytelen vagyok lerombolni egyetértésünk illúzióját.
Hogy demokráciánk halálosan sérült, és rövidesen (június 9-e után) kimúlik, azt a legszemléletesebben éppen Magyar Péter volt felesége, Varga Judit viselkedése példázza.
Az eddigi ellenzéki pártok legalább annyira kívánják Magyar Péter idő előtti bukását, mint a Fidesz – érdekeik paradox módon most összetalálkoznak.
Perspektívát nyújtó fordulat helyett ötlettelen önismétlésre, kommunikációs trükközésre, hatalomtechnikai játszadozásra telik Orbán Viktortól. Hol válság van, ott válság van.
Mi jelentené a hasonló hivatalok szerint a kockázatot egy miniszter esetében, ha ezek nem?
Hogy jelenti-e Magyar Péter az igaz, polgári nacionalizmusnak, de legfőképpen a nemzetnek a kialakulását? Jelentheti. De csak akkor, ha részt veszünk abban az erkölcsi drámában, amit ő kezdeményezett.
Tudom, nehéz tudomásul venni, de immár egyre időszerűbb, hogy a felelősség hatástalan felfelé hárítása egyenlő az elkerülhetetlen össztársadalmi önfeladással.
Sose gondoltam volna, hogy egyszer majd a honi közélet viharának közepiben találom egykorvolt kedvenc punk együttesemet, meglepőbb ez, mint a Magyar Péter-jelenség, és lám, megtörténik mindkettő.
Szerencsére nem vagyok olyan öreg, hogy bármiféle emlékem lenne az úgynevezett ötvenes évekről, de úgy tanultam, hogy akkoriban dívott az a nézet, amely szerint „aki nincs velünk, az ellenünk van”. Magyarország hátra megy?
Szégyen, hogy ebben a súlyos helyzetben Magyarország tettleg Európa ellenségeit támogatja. A Brüsszel elfoglalásáról handabandázó orbáni demagógia pedig végképp elszigetel bennünket nyugati szövetségeseinktől.