Vidéki orvosok, ápolók, falusi tanítók, helyben élő családi gazdálkodások nélkül mit sem érnek a festékszagú termek. Ha ők egyszer végleg eltűnnek, meghal a vidék.
Publicisztika
Ha nem értjük meg, hogy Orbán a NER-rel nem valamit ránk kényszerített, hanem valami bennünk élő nagyon alapvető igényt szolgált ki, addig politikai értelemben leválthatjuk a NER-t – és erre nyilván szükség is van –, de az csupán fájdalomcsillapítás lesz.
Normális dolog, hogy egy kultúrpolitikus hobbija miatt múzeumi munkatársakat kezelnek biodíszletként, terelgetnek ide-oda? Hogy pro forma kölcsönszerződéseket kell gyártani, mert államtitkár úr szeret leemelni ezt-azt a polcokról?
„Ne féljetek gyerekek, én majd megvédelek titeket!” „Ó, az nagyszerű lesz! Akkor sorolom is legsürgetőbbeket: bérlakásrendszer a gyerekvállalóknak, óvónő- és pedagógusképzés megerősítése, átfogó oktatási reform, szociális… Ööö… Nem látom, hogy jegyzetelni tetszene.”
Minden erőfeszítés dacára bebizonyosodott: a kampányterv lépésről lépésre való fegyelmezett végrehajtását nem neki találták ki. Hanem Orbán Viktornak.
Elhisszük-e, hogy a pártszínezettől függetlenül egymással a mezőgazdaság terén (is) alapvetően egyetértő politikusoknak van igazuk, vagyis: minél kevesebb munkaerőt alkalmazó minél nagyobb gazdaságok, minél intenzívebb, gépesítettebb, automatizáltabb módon termelő, exportorientált mezőgazdaság kell nekünk, illetve, hogy nem is lehet mást választani?
Ha van még néhány elvesztegethető évtizedünk, ha az utánunk jövő generációk jövőjét is szeretnénk elzálogosítani, folytatódjék a körtánc!
„Ha a te egyik rokonodat maga a miniszterelnök vágná le, vagy a te far-hátad lenne a szociális biztonság szimbóluma, a te PR-od is biztos jobb lenne!”
„Nézzünk szembe a tényekkel! A magyar vírus egyetlen ismert hatása a versenyképes futballtudás lassú leépülése. Hát, istenem! Kontinensek élnek úgy, hogy nem tudnak focizni. Koncentráljunk szépen a kajak-kenura meg a vívásra.”
Szégyenteljesebben még nem semmisült meg bennem előítélet. A borásszal beszélgetek. A borásszal, aki a Napa-völgy egyik csúcsborászatában (is) tanulta a szakmát, és aki a borászatra mint művészetre tekint.
A Fidesz a 2010-es évek elején, mint oly sokszor azóta is, kiválóan érzett rá a néplélek egyik nyomasztó kínjára, a munkabér jelentős részét leterhelő rezsikiadások tarthatatlanságára.
Az ember nem is érti, miért nem készített még sorozatot a Netflix vagy az HBO a filológusokról. Pedig egy jó kis szövegközi nyomozás semmivel nem kevésbé izgalmas, mint egy helyszínelés. Itt van például Szécsy János ügye.
Aki le akarja győzni a Fideszt, annak van, amit érdemes eltanulnia tőle.
A hagyományos és olcsóbb lehallgatási, megfigyelési módszerekről a botrány árnyékában szó sem esik.
Ha mást nem is, az évek során ennyit azért sikerült ellesnie az ellenzéknek a Fidesztől: faragj politikai terméket mindenből, ami politikai hasznot hozhat! Az se baj, ha emberek tömegeit vered át ezzel, mert úgyis csak egy dolog számít, a népszerűség.