Aki le akarja győzni a Fideszt, annak van, amit érdemes eltanulnia tőle.
Publicisztika
A hagyományos és olcsóbb lehallgatási, megfigyelési módszerekről a botrány árnyékában szó sem esik.
Ha mást nem is, az évek során ennyit azért sikerült ellesnie az ellenzéknek a Fidesztől: faragj politikai terméket mindenből, ami politikai hasznot hozhat! Az se baj, ha emberek tömegeit vered át ezzel, mert úgyis csak egy dolog számít, a népszerűség.
Mindketten meglepődve reagáltak a fura helyzetre. Szabó úr még a nagyanyjától sem hallott soha olyat, hogy Zagyvasuvadt vonzáskörzetében jegesmedvét láttak volna.
A felesleges, de látványos kormányzati gigaberuházásokba ölt milliárdok fenntartják a gazdasági növekedés látszatát, és segítenek az adófizetők pénzét kormányközeli zsebek felé terelni, ez a lényeg.
A Gulyás Gergely által vezetett, a 2006-os rendőri jogésrtéseket vizsgáló albizottság állami kitüntetésre javasolta a Magyar Helsinki Bizottságot és a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ)-t.
„Nocsak, nocsak, ez az össznépi szabadság-dolog hogy megváltozott ebben a legvidámabb illiberáciában!”
Az ellenzéki esélyeket sokszor inkább növelik egyes sajátos körülmények.
Fidesz-Magyarországon még egy járványhelyzetben is csak narancsfarokkal ellátott, központilag engedélyezett tudósítások jelenhetnek meg kishazánk skanzenkórházairól.
Schadl... Völner... Vajon milyen nevek szivároghatnak még ki?
Mifelénk mindazok, akiknek becsapottságukban csalódottan kellene hátat fordítaniuk, vagy a nagy együtt menetelésben legalább egy pillanatra megtorpanva elgondolkodniuk a rendszer működésén, még csak nem is értesülnek a pusztulatról.
A véleményállításokat vádolják dezinformáció terjesztésével, miközben a tegnap még összeesküvés-elméletnek elkönyvelt állításokról derül ki, hogy lehet valóságalapjuk.
Ezt az egyetlen esélyt az ellenzék igenis megjátszhatná. Enélkül rövidlátás az április 3-ai megméretést kétesélyesnek beállítani.
A különböző tantervi előírások is bizonyítják, hogy a mostani kormány alapvetően neki engedelmes állampolgárok kinevelését várja el a közoktatási rendszertől, azaz a tanároktól.
A háborús retorika már nem csupán metafora, s ahol élet-halál harcot kell vívni, ott lényegében minden eszköz megengedett, igazán szabályok sincsenek.