Urbán Imre nem hétköznapi figura. Valóban saját lábon álló, sikeres vállalkozóként évtizedek óta gyűri a magyar közéletet, ugyanis rühelli az igazságtalanságot. Nagyhangú, makacs polgár. Ami a szívén, az a száján.
Publicisztika
Hiányzik a drámai feszültség a politikából, a közönség pedig unatkozik. Nem csoda, hogy érdekli egy előválasztási vita.
Minél több szereplő, szervezet van a NER érdekkörében, annál több embernek lehet jól fizető állást, megélhetést, karrierutat biztosítani – feltéve, ha lojális marad a Fidesz-kormányhoz.
Sokkal kényelmesebb börtönnel fenyegetőzni itt, leszámolástól rettegni ott, időközönként pedig szerepet cserélni, mint szembenézni azzal, hogy mivé is tette ez az elit az országunkat.
„Hallom, a messzi nagyvilágban Eucharisztikus Kongresszus van.” „Messzi?!... A Hősök terén!” „Épp ezt mondom, valahol a messzi nagyvilágban!”
Kicsit Belmondo állt hozzánk közelebb. Nem volt annyira szép, hatékonyabbak voltak a pofonjai, végtelen eleganciával tartotta a Gauloises-t, és ritkábban halt meg a végén.
Magyarország olyan javai, mint a föld, az autópálya, a rádiófrekvenciák vagy a kaszinójogok mindannyiunk közös vagyonelemei, amelyekkel való jó és jóhiszemű gazdálkodással bízzuk meg a mindenkori kormányt.
Ferenc pápa más ligában játszik, másik dimenzióban mozog, ám szavai, gesztusai nem hagytak kétséget afelől, hogy pontosan tudta, merre jár.
„Na, hogy telt a nyár? „Egyszerűen varázslatos volt! Három hét Budapest! Az a harag, elkeseredettség és gyűlölködés! Teljesen fel vagyok töltődve!”
Legelébb a temérdek üdvözlőlap! Hogy mennyit tetszik? Az eladó asszony felkapja fejét. Nem hisz a fülének, szemügyre is vesz alaposan.
Kíváncsi vagyok, akik nem hordoznak ennyi emléket gyermekkorukból, mit fognak gondolni az Eucharisztikus Kongresszus himnuszáról.
Az oltatlanokat kívülről egyneműnek látom. Punkoknak, lázadóknak, öntudatosaknak semmiképp, hiába szeretnék, ellenben olyan ideológiák rabjainak, amelyek fölöttébb kártékonyak a közösségre vonatkozólag.
A káprázatos futballsztár, akinek valamennyi gesztusa a kamerákkal kommunikál, nyilvánvalóan nincs egészséges viszonyban sem a nyilvánossággal, sem önmagával.
Rossz hír a polgári Magyarország híveinek, a Fidesz-árváknak és rokon lelkeknek, hogy ezen irányzat nem volt képes egységesen megszerveződni az előválasztásra.
Bár Orbánék nagy erőkkel igyekeznek kereszténynek beállítani magukat, a törekvés kissé álságos, mivel tudvalevő, hogy a kereszténységhez tartozik egy erkölcsi mérce és egy értékrend is.