Azt a nem kis célt tűztük ki, hogy még a nyáron ezer új előfizetőt gyűjtünk. Erről mindent elolvashatnak ITT. Ez mindössze heti 492 forintba kerül éves print megrendelés esetén, de kínálkozik számos más lehetőség is, ezekről részletek ITT. Hogy mi kapható ma 492 forintért? Nem sok, talán még egy presszókávé igen, egy korsó sör már aligha. Ellenben amit mi nyújtunk, az egész hétre szóló olvasmány, folyamatos hírszolgáltatás, megannyi tényfeltáró, társadalomábrázoló írás, két népszerű műsor. Meg persze a hatalom, az elit kérlelhetetlen ellenőrzése, amiért utálnak is minket, nem kicsit.
Na de miért nem tart el minket Soros? Nem tudjuk, de ez soha fel sem merült, legföljebb néhány, a propaganda által megdolgozott kommentelő és politikus fejében. Különösebben nem is vágyunk arra, hogy bárki eltartson, túl persze az olvasókon.
Akkor biztos mástól kapják a pénzt! Ez így van, mástól: Önöktől, akik fizetnek a tartalomért, mert tudják, hogy másként nem megy.
Senkit sem érdekel a Magyar Hang, különben lenne benne reklám, éljenek csak meg a piacról, ha már folyton azt mondogatják! – Igen, ezt is naponta megkapjuk. Csakhogy a Magyar Hang a második legnagyobb példányszámban (valóban!) értékesített közéleti hetilap, aminek online kiadását is tízezrek (valóban, nem fizetett robotok!) látogatják naponta. És igen, ez sajnos ma Magyarországon nem elég. Részben mert nem szeretnénk az egekbe emelni az árakat, nehéz helyzetbe hozva ezzel sok olvasót. De leginkább a hirdetések hiánya miatt (leszámítva az oldalra generált, aprópénzt jelentő reklámokat). Normálisan a bevételek húsz-harminc százaléka simán származhatna hirdetésekből (nálunk jó, ha a tizede), jól el is lennénk így, de a piac ma Magyarországon torz, nem a valós elérés határozza meg a költéseket. Olyan ez, mintha egy sörözőnek megengednék a működést, csak éppen lenne két nap a héten, amikor nem árulhat italokat, aztán meg a csapos képébe röhögnének: na mi van, nem megy a bolt? Ennyit a piaci viszonyokról.
No de milyen egy átlagos nap mifelénk? Hogyan működik a szerkesztőség a gyakorlatban?
Először is van nekünk egy szerkesztőségünk, most zajlik az átköltözés a régi helyünkről, amit eleinte egy cégtől, majd miután az irodát eladták, egy kínai fiatalembertől béreltünk. Itt, a Mester utcában, az új irodában végre külön szobában vehetjük fel a műsorokat, a Kötöttfogást, Flasztert, esetleg podcastokat. Kicsit behallatszik a villamos, a mentő, meg nincs elég levegő, de soha rosszabbat. Most már konyhánk is van, nem csak egy mikró a vécé előtt, ahogyan eddig. Szuper!
Eddig egyetlen fotelszerű kényelmi bútorunk volt, ezen pihent meg péntek délutánonként R. Kiss Kornélia, mivel ő minden nap már reggel hatkor a gépnél ül, utána hosszú a nap. Van már egy régi kanapénk is, amit a vidéki kollégák használnak, ha lekésik a buszt. Megesik. Igaz, leülni még most sem tud egyszerre mindenki, meg saját helye sincs a kollégáknak, de kettővel több munkaállomást el tudtunk helyezni, mégiscsak mindenhol jó, de legjobb a munkahelyen. Nincs saját asztala például Lukács Csaba lapigazgatónak, de ő úgysem bír öt percnél tovább egy helyben maradni. Tompos Ádám és Grimm Balázs sem ül bent, ők folyton a vidéket járják, riportoznak, témát, anyagot gyűjtenek.
A munka egy átlagos napon reggel hatkor kezdődik, ekkor nyit a napos szerkesztő, hozzá csatlakozik még a reggel egy hírszerkesztő, délután pedig a váltás, egészen 23 óráig. Ők viszik a hírszolgáltatást, remélve, hogy a kollégák hoznak még saját anyagokat is. (Hoznak, hoznak.) De mindig akad olyan kolléga, aki éjjel sem alszik – főleg Lakner Dávid –, így ha kora hajnalban tör ki például háború a szomszéd országban, képesek vagyunk idehaza elsőként megírni. (Máskor is rendre az elsők között vagyunk.)
A nyomtatott lapot szerda este kilenckor küldjük el a pozsonyi nyomdába, ez a nap elég feszes, meg sűrű, főleg a levegő, mivel vagy tízen tolongunk a szoba sarkában a tördelők gépe körül. Mindenki akar valamit, mindenkinek van egy remek ötlete, csak bírjuk türelemmel.
Csütörtökön délután vesszük fel a Kötöttfogást és a Flasztert, eddig néma csendben kellett lenni a közös légtér miatt (igen, így készültek olyan műsorok, melyeket rendre többen néznek meg, mint a propaganda milliárdos háttérrel gyártott beszélgetései). Ekkor már kezünkben a friss újság, több laptársunk szerkesztőségébe magunk visszük el, mert mi nem konkurenciaként tekintünk rájuk, ugyanaz a célunk: a tájékoztatás, a hatalmasok kontrollja, az olvasás szeretetének népszerűsítése, és így tovább.
És akkor következzék még néhány érdekes adat rólunk:
• 20-25 ezer kilométer, ennyit utaznak átlagosan riportereink fél év alatt csak belföldön, kocsival, vonattal, busszal, kerékpárral, gyalog, kajakkal, attól függ, a téma mit kíván.
• 10-12 ezer értékesített lap hetente, ez ma igen jónak számít idehaza.
• 548 videó, ennyi műsort, politikuskergetést, bejelentkezést tettünk fel Youtube-csatornánkra eddig.
• 360 kávé, májusban ennyi fogyott a szerkesztőségben, dőzsölünk!
• 35 munkatárs, akik ha nem is mind főállásban, de hétről hétre szívvel lélekkel készítik az újságot, viszik a hírgyárat
• 40-50 cikk, átlagosan ennyi jelenik meg naponta az online kiadásban
• 213 lapszám, ennyit készítettünk már el a Magyar Hang indulása óta, nem kis szám, főleg ahhoz mérten, amit jósoltak nekünk. Ha ezt megszorozzuk kb. hárommal, kijön, hogy csak a print kiadásba mennyi interjú és riport készült. Utóbbiak nem ritkán több napos munkával.
• 0, ez a kormánypárti vezető politikusok által lapunknak adott interjúk száma, ezzel megegyezik az állami/államhoz kötődő cégek, nagyvállalatok a Magyar Hangban megjelent hirdetéseinek a száma.
Röviden és tömören így állunk. Ha azt szeretnék, hogy a munka folytatódjon, kérjük: vegyék a lapot!
