A sikerkommunikáció dacára a miniszterelnök sem állítja, hogy a jelenlegi oltottság mellett nem térnek vissza a korlátozó intézkedések. A maszkot és a védettségi igazolványt szinte biztosan viszontlátjuk idén ősszel.
Publicisztika
Muszáj belmondóznom még egyet, ugyanis érdekes dolgok történtek. Találtam egy érdekes szöveget A profi magyarországi fogadtatásáról.
Azok a fránya jelek! Hogy kora délután simán találunk parkolót a falu közepén. A tanácstalan ábrázattal kerengő tömeg. A jeles nap alkalmából zárva maradt pincék.
Jó lenne, ha a kormányoldal felhagyna a mozik támadásával, főleg így, hogy az elmúlt másfél év jelentős részében működni sem hagyta őket.
Ha az új hatalom kétharmados többség híján hatálytalanítja az alaptörvényt, akkor számolnia kell azzal, hogy a Fidesz-közeli közjogi intézmények, élükön az Alkotmánybírósággal, semmisnek fogják nyilvánítani ezeket a döntéseket.
Remélem, legközelebb már nemcsak az derül ki a jelöltekről, hogy mennyire azonosak, hanem az is, hogy miben különböznek – feltéve persze, hogy valóban különböznek. Egy vita elméletileg erre szolgálna.
Naivitás lenne feltételezni, hogy míg a nyugatiak alapvetően egy hálátlan csapat, addig a keletiek sokkal önzetlenebbül lennének hajlandók támogatni a magyarok gazdagodását.
A pápa nem a Fidesz-rezsimet szólította fel, hogy hagyjon föl a kereszténységet kiforgató néphülyítéssel, hanem a magyar híveket, hogy térjenek vissza a krisztusi tanításhoz. Még nyíltabban szólt Ferenc pápa a magyar püspökökhöz.
Orbán Viktor hitelből vívja úgynevezett szabadságharcát Brüsszellel. Kádár János pedig hunyorogva töpreng egy másik világban: most akkor ki is az ő legjobb tanítványa?
Mostanra hetvennél is kevesebb állandó lakosa maradt a falunak, vagyis a tíz évvel ezelőtti állapothoz képest bő harminc százalékkal fogyott meg Henye népe.
Állami milliók falunapi felhasználásáról, uniós térkőprojektekről, közbeszerzési folyamatok nyerteseiről tárgyalhatnak, netán két falat meggyes piskóta között: dönthetnek!
A véget nem érő expók nem pusztán az ország lerablásának álcáiként funkcionálnak, de önmagukban is kiváló alkalmat képeznek, hogy a rendszer oligarchái túlárazott megrendelések révén még többet lophassanak.
Amikor a Fidesz közönsége elől sem lehet már elrejteni, mi a különbség látszat és valóság, szerény vagyonnyilatkozat és tényleges vagyon között, fontos, hogy vetítsen a miniszterelnök valamit, ami magasabb értelemmel, nemes céllal ruházza fel kormányzását.
Tényleg elkerülhetetlen, hogy a vesztét érző diktatúra hívei távozásuk előtt mindig az ország természeti kincseinek rovására kárpótolják magukat?
Kommunikációs kampányra futja, a valós tájékoztatás már nem igazán érdekli az érintetteket.