Manapság egy szikrát sem vagyunk különbek a régen mélységesen lenézett embereknél, mert ugyanúgy viszonyulunk korunk „csodáihoz”, mint valaha a feketék az üveggyöngyökhöz.
Publicisztika
A népszavazás ma nem több mint egy a politikai nyomásgyakorlás eszközei közül, amely elérhet ugyan bizonyos eredményeket, de nem írja felül a vezetők és a vezetettek viszonyát, a politikai osztály kizárólagos hatalmát.
A hatalom akkor is bűnbakot keres, ha nincs miért magyarázkodnia. Mindenáron kell egy felelős a lefújt tűzijáték miatt, akire rávetheti magát a médiafalka.
Miután sok évig arra kondicionálták az embereket, hogy alapvetően a pénztárcájukra fókuszálva ítéljenek valamit jónak vagy rossznak, sikerülhet-e most megértetni velük olyan lépéseket, amelyeknek ezen túlmutató célja, értelme van?
A jó sör is lehet egészséges élelmiszer – ráadásul arra is eszközként szolgálhat, hogy csökkent értelmi képességű felnőtteket segítve leheljen új életet egy majdnem teljesen elnéptelenedett Szudéta-vidéki faluba.
Fásy Ádám népének eszébe nem jut a válságért annak okozóit – akár Putyint az általa kirobbantott háborúért, akár Orbánt Magyarország kiszolgáltatásáért – hibáztatni, ugyanakkor hisztérikus rohamok kíséretében reagál az energiakrízisre.
Elhittük volna 12 évvel ezelőtt, hogy a miniszterelnök a Várból uralkodik, a vármegyékben élő lakosság tűzifát gyűjt, Magyarország pedig visszatér a főispánok korába?
Próbálok úgy viselkedni, mint ahogy a korábbi lakóhelyemen is tettem, ott ismertek, a sarki fűszeres is tudta, hogy mi az a szokásos apróság, amiért betértem, aztán búcsúzott, hogy viszlát holnap, mert kiszámítható volt az érkezésem.
Állami ünnep van, ilyenkor a politikum mindig párhuzamokat keres a tiszteletre méltó elődök és az aktuális viszonyok között. Ma különösen eleven ez a gyakorlat, hiszen közpénzen építik Orbán Viktort mint bálványt, sőt egyenesen földre szállt istent.
Az állam akkor működik jól, ha polgárai a jog uralma alatt, jogbiztonságban élnek. Arról, hogy ezek nem csupán elvont fogalmak, a katások és mások mostanában kapnak keserű leckét. A fékek és ellensúlyok rendszere nem öncél, hanem a polgárok biztos menedéke.
Minden józan gondolkodású ember megrökönyödik az ízléstelen hacacárén; a tűzijátékon szimplán a gyilkos háború és a tragikus gazdasági állapotok miatt, a tűzijáték-vízpocsékolás kombón pedig a mindent letaroló hőhullám okozta sokk okán.
A pártszakadással az egykori pártelnöknek szinte a semmiből kellene egy új szervezetet felépítenie, csakhogy elnökségének két éve arra utal, hogy ő nem képes egy párt sikeres menedzselésére. A Jobbik pedig nemcsak legismertebb politikusát veszíti el, hanem tagságának egy részét is.
Bedobtuk a pénzt, de nem esik ki a szavazat, ez meg hogy létezik? - kérdezte Újbuda volt fideszes alpolgármestere. Pedig nincs miért reklamálnia.
A Fidesz és kvázi-ellenzéke közös színielőadásának a célja a status quo megőrzése volt, amelytől az egyiknek az uralma, a másiknak a fennmaradása függ.
Ha jártak már a Lajtán túl, vagy nem csak kormányzati médiából tájékozódnak, tudják, a mostani nyomor nem fogható egy az egyben a háborúra: sokkal inkább a kormány elhibázott gazdaságpolitikájára, a választás előtti féktelen osztogatásra.