Húzták, húzták, ráncigálták… De itt most egyelőre meseszünet, kedves gyerekek. A jövő héten majd tovább meséljük, és megtudjátok, hogy engedett-e a répa, és kifordult a földből, vagy továbbra sem mozdult, juszt se.
Publicisztika
Nincs turkálás, nincs válogatás! Ez egy csomagajánlat, vagy az egészet együtt cakompakk, vagy tessék szépen másik pulthoz fáradni, és mást választani.
A meglehetősen összetett modellegyenletben használtam Orbán Viktor és Márki-Zay Péter nadrágméretét, gyermekeik életkorának átlagát, továbbá az általuk tulajdonolni vélt vagy valós ingatlanok méretét, becsült piaci értékét és fürdőszobaszámát.
A legpocsékabb nemzet, bólintanak szomszédaink, akik harminc éve még bennünket irigyeltek, s most műveltségben, jólétben, a jogállam építésében előttünk járnak.
Az elvesztegetett lehetőségek évtizedekeként vonul be a magyar gazdaságtörténetbe az egymást követő Orbán-kormányok időszaka, noha 46,5 milliárd euró összegű, vagyis hatalmas méretű támogatás érkezett az országba az EU-tól!
Zavar-e minket, magyarokat hazai sajtónk mostani állapota? Fontos-e egyáltalán a magyar társadalomnak a sajtószabadság? Érdekli-e, ha előkerül az állami szájkosár, ha közénk lopakodik a sunyi cenzúra?
A regnáló miniszterelnök számára a sport nem egyszerűen hobbi, hanem politikai eszköz. A felcsúti aréna valóban groteszk szimbólum, de nem ott van a kutya elásva.
Mit üzen az a politikai elitnek, aki tizenkét év intézményes lopása és összefüggő hazudozása, gátlástalan hatalomkoncentrálása és uralmi cinizmusa, mindennapos uszítása és gyűlöletkeltő bujtogatása után újra bizalmat szavaz a Fidesznek?
Vasárnap csak az ellenzéki szövetségre leadott szavazatokkal érhetjük el, hogy megint korlátozható legyen bárkinek a hatalma. Kizárólag az ilyen szavazás önazonos mindazoknak, akik egyenlően szabad emberek önkormányzó közösségében akarnak élni.
Meggyőződésünk, hogy Magyarországnak tizenkét év egyszínű kormányzás után váltásra van szüksége. Az Orbán-kormány rászolgált a bukásra, nem érdemel több esélyt. Nem, mert azzal a jelentős felhatalmazással, amit többször is megkapott, nem élt a közösség javára.
Orbán Viktor képes volt Magyarország működtetését nagyjából biztosítani, de a jó kormányzással eddig adós maradt.
Vajon mi fog történni a magyar-EU kapcsolatokkal, ha a Fidesz marad kormányon? És miben lesz más a világ, ha az ellenzék nyer?
Mennyire szomorú ez, ahogy a magát ’48, és ’56, meg a „ruszkik, haza!” kurucainak tartó nép a Brüsszel elleni háborúban elképzelt szabadságát odadobja a NER alapú orosz propagandának.
Győztes kampány elképzelhetetlen úgy, hogy az ellenzéki összefogás pártjai nem állnak teljes mellszélességgel a kormányfőjelölt mögött.
A nemzetközi rendszer alaposan átalakul, amiben a régi szereplőkkel és beidegződésekkel nehezen találja majd Magyarország a helyét. Váltani kell. A magyar külpolitikai elit végletes megosztottságának a szemétdombon a helye.