Erzsit mindenki csúfolta, mert ő nem sváb, egyedül ő nem járt a nemzetiségi néptáncra, pedig ő akart volna, de a szülei nem engedték, és pénzük sem lett volna a ruhabérlésre a fellépésekhez.
Pár perc próza
A közeli újságárus túl régóta hallgatja a zenét, vagy nagyon nem szereti a stílust. „Károly, fejezd be, vagy idehívom a rendőröket!” – ordítja el magát.
Délelőtt a ház előtti gyepen boltosdit játszottunk, papírpénzt rajzoltunk, aprónak ott volt nagyapa régipénz-gyűjteménye, pultnak két gyerekszék, begyűjtöttük az árukészletet: a ház mögötti bokrosban mindig volt gyomlálni való.
Janó barátomnak mindenről a sör jutott eszébe. Élete alkonyán már csak sörösüvegeket festett. A külvárosi búfelejtőben állította ki őket, sörivó híveinek nagy gyönyörűségére.
György a venezuelai Hypodromo La Rinconada napi vendége volt, okosan, hihetetlen szerencsével fogadott, aztán megvásárolta a sztár New Dancert. Társaságilag is befutott, a Club Hipico de Caracas fontos tagja lett.
Ha tudományos-fantasztikus regényt írnék, tél lenne benne, és csend és hó és halál. Elmúltak azok az idők, amikor a sci-fi az emberiség nagyszerű távlatairól és fölemelő lehetőségeiről szólt. Az eljövendő korántsem tűnik fényesnek.
Elképzeljük, hogy bicegő centuriók koccintanak a Rómain, hogy borravalót adnak az aluljáróban a krumplis lángosért a tógás főpapok, hogy bőrszandálban várják a fonódó villamost a praetorok.
Ezúttal a liechtensteini sörről lesz szó, amelyet a cseh–szlovák–osztrák hármas határ szomszédságában, Breclavban főznek. Na de hogy kerül a csizma az asztalra, pontosabban Liechtenstein Csehországba?
Az éj leple alatt, feltűnés nélkül akart befutni a Pest megyei faluba. Úgy gondolta, hogy világosban, a falu szűk, háromszög alakú főterén azonnal kiszúrnák a beguruló dán rendszámú autót.
Mostanra hetvennél is kevesebb állandó lakosa maradt a falunak, vagyis a tíz évvel ezelőtti állapothoz képest bő harminc százalékkal fogyott meg Henye népe.
Legelébb a temérdek üdvözlőlap! Hogy mennyit tetszik? Az eladó asszony felkapja fejét. Nem hisz a fülének, szemügyre is vesz alaposan.
Mindenből lekvárt akarok főzni, amiből a környezetem számára ízletes lekvár lesz. Hamar beláttam ugyanis, hogy a lekvárfőzés, akárcsak az operaéneklés vagy szinkronúszás, igényli a lelkes és értő közönséget.
Nagyanyám, nagyanyó – bármikor sütött nekem pogácsát, az volt a kedvencem. Az ma is. Nem tudom, hányfélét tudott.
Jókora kartondoboz érkezett, látszott rajta, hogy többször fölhasogatták, majd visszaragasztották és lepecsételték. Az is világossá vált, mit értenek Amerikában videojáték alatt.
Sztár voltál, Lajos. Egész Csehszlovákiában. És azon túl is. Megérdemelten. A legnagyobbak egyike. De mégis, miért hagytad abba végül a focit?