Reggel János arra kelt, hogy Ilona pakol. De hát hová? Elhagysz? Dehogy. Komlóra utazom, mondta Ilona, befizettem egy írótanfolyamra. Megtanulok novellát írni.
Pár perc próza
A pasas milliós projektekben utazik; várak, privát kastélyok, paloták. Ama magas hegyormokról öreg házunk, benne a rozsdafolt, mellyel az ő szemében máris eggyé váltam, felettébb jelentéktelennek látszik.
Az asztal szélére kitett papírlapot olvasgattam, amelyre anyám az aznapi teendőimet listázta. Bevásárlásnál ügyeljek rá, hogy a tejeszacskó ne csöpögjön, és a kenyér Alföldi legyen.
Az óvodában szerelmes voltam Reginába, és mondhatnád, hogy csak gyermeki szimpátia volt, ragaszkodás valakihez a bizonytalanságban, a felnövés rögös útján, de ez nem igaz.
Azt csodálom a helyi bolhapiac szervezőjében, hogy mindent külön tud írni, és nem nyomasztják a központozás szabályai.
A videolejátszó volt az a termék, amelyet mindenki elsőként beszerzett magának, amint megnyíltak a határátkelőhelyek Ausztria felé.
Makrai Pált, akit már az általános iskolában sem szólított senki másképp, csak keresztnevén és becézve, szerették a gimnáziumi osztálytársak.
Ne hülyéskedj, kis aranyom, valami más nevet írj rá a névtábládra. Nem fogunk Mária nevű hoszteszt dolgoztatni a kaszinóban.
Játsszuk A keresztapa főcímzenéjét – mondtam, mielőtt az asztalhoz értünk volna. Ahogy felcsendült a dallam, picit mintha megfagyott volna a levegő. Az elhelyezkedésünkből egyértelmű volt, hogy a szám az öregnek szól.
Gyáva leszek, és lusta, és addig mormolom, hogy nem látok semmit, hogy elhiszem, mert nem kelthetem fel a barátnőmet. Nem kelthetem fel az alvókat.
Amikor vacsora közben a rádióból azt hallottam, hogy meghalt a járvány első magyarországi áldozata, torkomon akadt a falat, és éreztem, ahogy jeges kéz markolja a gyomromat.
Az már önmagában szomorú, amikor egy kiváló intellektusú ember megválik apránként összegyűjtött könyvei egy részétől.
„Amióta itt árulok, olyan még nem volt, hogy május 20-ára nekem ne lett volna szabadföldi eprem! De még csak nem is emlékszem ilyen tavaszra.”
Negyedikén, hajnalban halt meg, hetven év elmúltával majdnem azon a napon, amikor született, és már nyolc óra körül jött a hívás a mobiljára, amit persze felvettem.
A litoveli gazdák a jelek szerint nemcsak a németek bosszantásához, de a sörfőzéshez is értettek.