Egyik fideszes ismerősöm KO címmel átküldte Orbán Viktor parlamenti felszólalását, és még külön rám is írt, hogy ezt mindenképpen látnom kell, úgy felmosta a padlót doktorminiszterelnökúr az ellenzékkel. Állítsátok meg Magyarországot, ki akarok szállni!
Magyarország egy óriási nagy szőnyeg – kinek rántotthús-, kinek kancsó-, avagy pontyalakú (#teamponty) –, amely alá harminckét éve folyamatosan, mindenki csak söpri be a sz.rt.
Nyilván a vita során elhangzott érvek és ellenérvek a legfontosabbak, de mi van, ha máshonnan közelítjük meg a dolgot? Fogjuk meg az egészet az öltözködési stílusok alapján.
Elképzeljük, hogy bicegő centuriók koccintanak a Rómain, hogy borravalót adnak az aluljáróban a krumplis lángosért a tógás főpapok, hogy bőrszandálban várják a fonódó villamost a praetorok.
Ezúttal a liechtensteini sörről lesz szó, amelyet a cseh–szlovák–osztrák hármas határ szomszédságában, Breclavban főznek. Na de hogy kerül a csizma az asztalra, pontosabban Liechtenstein Csehországba?
„A lényege ennek az aláírásgyűjtésnek az, hogy az ország egyik fele utálja a másikat, ezt szeretnék elérni, tudod? Igen, itt az a cél, hogy magyar emberek magyar embereket gyűlöljenek.”
Az éj leple alatt, feltűnés nélkül akart befutni a Pest megyei faluba. Úgy gondolta, hogy világosban, a falu szűk, háromszög alakú főterén azonnal kiszúrnák a beguruló dán rendszámú autót.
A gyűlöletkampányban esélytelen az ellenzék, mert nem tudja olyan információs burokban tartani szimpatizánsait, mint a kormány. A másság felmutatásához azonban elég, ha a saját megnyilvánulásai mások.
A sikerkommunikáció dacára a miniszterelnök sem állítja, hogy a jelenlegi oltottság mellett nem térnek vissza a korlátozó intézkedések. A maszkot és a védettségi igazolványt szinte biztosan viszontlátjuk idén ősszel.
