Maximálisan egyetértek Gulyás Mártonnal, én is úgy vélem, hogy az aktuálpolitika egy olyan megszámlálhatatlan csáppal rendelkező polip, amely elől a hétköznapi életben nincs menekvés.
Publicisztika
Gulyás Mártonból a megértés legcsekélyebb szándéka is hiányzott olyasvalaki mondanivalója iránt, aki a magyarországi cigányság integrációjának kudarcát nap mint nap a maga bőrén érzi.
A vádak csak az Államvédelmi Hatóság központjában hangzottak el, ahová lefüggönyözött Pobeda szállította. Gyéren világított helyiségben vették le róla a csuklyát, amit még a kocsiban rángattak a fejére.
Nem találok más magyarázatot: az adatok eltitkolása mögött az állhat, hogy sokan megfertőződhetnek és súlyos állapotban kerülnek kórházba a Sinopharmmal oltott idősek közül.
Megér egy misét, hogy korunk és a szegény ember Aczél Györgyét milyen „személyes élmény” érhette, amiért úgy en bloc meggyűlölte a színházat. Nemváltó műtétet akartak rajta végezni Thália papjai?
A NER-nek nevezett szolidaritás nélküli államkapitalizmus a legszegényebbek kárán hizlalja a felső középosztályt, és számos jel utal arra, hogy a jelenlegi rezsim a zöld átmenetet is kimondottan a magasabb jövedelműekre fókuszálva igyekszik levezényelni.
Ennek a történetnek a színésznőről kellene szólnia, és a legkevésbé sem Mérő Veráról vagy Wahorn Andrásról.
Ha valaki elkezd számolni, rájön, hogy bőven ezer fő fölött van azoknak a száma, akiket úgy figyeltek meg, hogy külső engedélyhez kötött titkosszolgálati eszközöket és módszereket is igénybe vettek.
Rengeteg pénz, rengeteg szereplő, orvosok, klinikák, donorok, béranya és valódi anya, egyre több szereplő jelenik meg egy kisbaba szülése körül. A sima szex mint gyereknemzési mód már egyáltalán nem alap.
Meddig lehet azt a játékot játszani, hogy ki rántja hamarabb félre a kormányt? És a humanitárius segítség megtagadása legitim eszköz egy ilyen játszmában?
Vajon kinek az érdekét védi a magyar miniszterelnök, amikor az uniós klímacélokat abszurdnak nevezi, és az energia árának drágulásával riogat?
Magyarországon egyesek még mindig abban a tévhitben élik életüket, hogy Orbán Viktor és pártja a keresztény-konzervatív megváltó, aki és amely ezeket az értékeket egyedül képviseli a nagy liberális ellenszélben.
„Az én apukám, amikor hazajön, mindig így köszön...” „Micsoda?! De ugye nem ellenzéki képviselő-jelölt?”
Jaj annak a kormánynak Magyarországon, amelynek vezetése alatt a lakosság úgy érzi, egyre nehezebb a megélhetés. A közhangulat pedig most romlik. Ha ez nem fordul meg hamarosan, Orbán Viktor bajba kerül a választásokon.
Most már tényleg senki ne csodálkozzon majd, ha tavasszal térségének honatyja, vagy honanyja fényképe mosolyog rá a pult mögül a reggeli zsemlevásárlás előtt, közben és után.