Ha Lévai Anikó nem adott volna engedélyt, akkor másnaptól nem Orbán Viktor a Fidesz és az ország vezetője? Mit akart ezzel üzenni a miniszterelnök?
Publicisztika
Az emberek nem bíznak a hatóságokban. Vagy a kormányban, ha úgy tetszik. Nem bíznak abban, hogy az adataik tényleg csak az oltáshoz kellenek, és nem kerülnek át azonnal a Kubatov-féle szerverekre.
Magyarország komoly döntés előtt áll: a járvány döngeti a kórházak kapuját, de egyelőre nem kezdtünk el igazán a felkészülést a harcra, svédebbek vagyunk a svédeknél.
Ahogy megszokhattuk, az Orbán-kabinet főként akkor adakozó és méltányos, ha más pénzéről van szó, de kockázatos politikai termék az üzemanyagár befagyasztása.
Hiába született új alkotmány, az ügynökkérdés továbbra sincs lezárva, a kádári állambiztonság kulcsfigurái – és ami ennél aggasztóbb, a módszerei –, ma is itt vannak.
Orbán Viktor még Soros-ösztöndíjasként nem gondolhatta, hogy egyszer miniszterelnökként egy francia szélsőjobboldali politikust fog nagy lelkesedéssel fogadni. De azóta sok víz lefolyt a Dunán és a Szajnán.
A felső tagozatba lépő tanulókat mind beléptetik az iskola nagykórusába. Nem egyéni döntés kérdése, akar-e valaki karénekes lenni, ez a rendszer, ötvenéves hagyomány, ellenvetésnek helye nincs.
A taxis nagydarab, kopasz ember volt. Robi arra gondolt, fölvethetné neki, hogy amennyiben nem ismeri a közlekedési szabályokat, úgy miért vezet taxit. De ezt túl erősnek érezte. Helyesebben ő érezte magát gyöngének a taxishoz képest.
A mai vidéki függőségi viszonyokkal terhelt mindennapokban melyik szülő utasítaná vissza egy fideszes önkormányzati képviselő bármilyen ajándékát?
Hiába rejtették el felmenőim a hozzájuk tartozó lovakat olyan félreeső helyeken, ahol egyszerű halandó sohasem találta volna meg őket, ezek az idegen emberek, vagyis a „ruszkik” csalhatatlan szimatukkal odataláltak.
A létező ellenzék nélkül esélye sincs az Orbán-párttal szemben Márki-Zay Péternek, ahogy az ellenzéki oldal egyik szereplője sem gondolhatja, hogy úgy lehet kiiktatni őt, hogy azzal ne kínálják fel tálcán a Fidesznek az újabb négy évet.
Az elmúlt hetek „Márki-Zay-értelmezéseinek” egyik gyakori motívuma volt a „magyar Trump” címke. Az előválasztáson szavazók pedig pontosan azt az esélyt látták benne, hogy ő űzheti el jó eséllyel a magyar Trumpot.
Az összeomlás elrendeltetett – csakis az a kérdés, hogy a világméretű civilizáció padlóig tolt gázzal vagy satufékkel csapódik-e majd a betonfalnak.
Kritizálni lehet bőven mindenkit. De kényelmesebb – és népszerűbb – a közösségi oldalakat megtenni bűnbaknak.
„Na?! Sikerült már a Pegasus-ügyben megtalálni a háttérben meghúzódó Gyurcsány-szálat?!”