„Végre az elmúlt jó néhány évtized után rájöttem, és magának elmondom, hol a baj! Ott a baj, hogy nem nekem kell együttműködnöm az aspiránsokkal, hanem nekik kell együttműködniük velem!!!”
Publicisztika
Nehéz helyzetbe hoz a Békemeneten látott előadás. A rendezést az üvöltözés, a líra és a zene inkoherens masszája, a színészi játékot a szemérmetlen ripacskodás, míg a kulturális érvényt a sztálinizmusra hajazó, legsötétebb személyi kultusz előtt való meghódolás jellemezte.
Azzal, hogy a Fidesz mindent az EP-választásra tett fel, a kormány egyértelműen elbukta ezt a napot.
„Az ellenzék fegyvert kapott a kezébe!! Az ellenzék meg akar támadni!!!” „Jelentem, azok ott golyóstollak, éppen szavazni mennek.” „Hát, éppen erről a fegyverről beszélek, maga idióta! Éppen erről!!”
Az a lista, amelyik nem éri el az 5 százalékot, a továbbiakban nem vesz részt a mandátumok elosztásában, az arra leadott szavazatokat nem adják hozzá egyik másik listához sem, nem osztják szét őket.
A demokráciát nem a Tisztaéletű Hérosz fogja elhozni. Ilyesmiben reménykedni – na az volna az igazi messiásvárás! Az az önsorsontó moralizmus, ami inkább megsprórolná magának a politikai munkát a tökéletességben való reménykedés oltárán, s ezáltal magát önkéntes szolgaságra ítéli.
Június 10-én eljön a másnap, csupán az derül ki, hogy kétmillió honfitársunk ismét elhiszi-e azt a marhaságot, amit 2022-ben ilyentájt közel másfél millióval többen csont nélkül bevettek. A háborús riogatásról beszélek.
Orbán Viktor váratlan helyről kapott pofont. Kiderült, hogy vélt szövetségesei valóban konzervatívok: komolyan veszik hazájuk történelmét, és abból vezetik le annak helyét a nemzetközi politikában.
Újra bevezetni csak olyan dolgot lehet, ami legalább egyszer már megvolt, de megszűnt vagy eltörölték.
A kampány utolsó két-három hetében a Fidesz és Orbán Viktor visszakerült a politikai kommunikáció középpontjába, amelyet durva háborús ijesztgetéssel értek el. Szomorú ez? Lehet, de hát győzni kell.
Olyan jelöltekre és olyan jelöltek által képviselt pártokra érdemes szavazni, akikről tapasztalataink és emberismeretünk alapján feltételezhetjük, hogy választott közképviselőként hatalom nélküli emberként lesznek képesek cselekedni.
Fontos, hogy tisztán lássunk. Mi több, még soha nem volt ilyen fontos, hogy tisztán lássunk, hogy értsük a választások valódi, egyetlen tétjét.
Egészen példa nélküli a rendszerváltás utáni magyar politikatörténetben, hogy olyannyira egy személy álljon egy választási kampány középpontjában, mint most Magyar Péter.
Úgy érzem, ezúttal valóságos civilizációs törésvonal választja el a kormányt az ellenfeleitől. A Fidesz a kampányban egy szót sem vesztegetett a kormányzására; ehelyett minden eddiginél durvább rágalmat szórt mindenki másra.
A kormánypárti jelölt arra kérte a szavazóit, hogy osszák meg a szavazatukat. Erre 2010 óta nem szolgáltatott példát a Fideszből senki.