Ki kell mondani, az Országgyűlés mostani elnöke kirívóan rosszul látja el az ülésvezetési feladatait, mert az elfogultságával, merevségével folyamatosan hozzájárul a magyar politikai élet negatív légkörének tartóssá válásához.
Publicisztika
Szóval! Hoppál Péter soha nem fog támogatni senkit, aki nem a Fidesz szekerét tolja, hú, de meg vagyunk lepődve. Hú, de európai csóka ez a Hoppál!
A helyzet a felszínen hasonló a 2006 tavasza utánihoz, amikor a hivatalban lévő kormány „trükkök százaival” megnyerte ugyan a választást, ezzel azonban saját bukását készítette elő. De ugyanilyen szembetűnő a különbség is.
Arra van szükség, hogy az ellenzéki közvélemény végre kezdjen el gondolkodni az április 3-a utáni lehetőségekről, az ellenzéki stratégiákról, és ne törődjék bele abba, hogy a következő 20 évben is Orbán Viktornak hívják majd Magyarország miniszterelnökét.
A kérdéshez másik oldalról és sokkal nagyobb érzékenységgel kellene nyúlni.
Bár erős a mezőny e héten is, mégis egyértelmű, hogy a férfiszerelmével a miniszterelnököt szűnni nem akaróan ostromló Népsport-főszerkesztő, Szöllősi György ülhet fel a képzeletbeli tébolyda képzeletbeli dobogójának legfényesebb fokára.
Az elmúlt évtizedekben kétségkívül keresztülmentem némi elhidegülésen és elidegenedésen – ám mindezekkel együtt ez a csapat az én csapatom is, és enyém a 4–0, nem adom a rám jutó részt senkinek.
Sajtótájékoztató sajtó nélkül. Abszurd? Igen, mégis egyre elterjedtebb a magukat demokratikusnak valló politikai erők körében is.
Imádom! Hát ki, miért és hol rejtegette eddig ezt a show-zsenit? Már rég miniszternek kellett volna lennie a sok sablonfapofa között.
A Gelencsér-féle összeomlás-jóslat elismerése és árnyalása.
Vajon létezik-e olyan ok, ami miatt zárójelbe érdemes tenni a magyar jogállamiság kérdését?
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy (titkosítva 50 évre). Egy nap gondolt egy nagyot, elindult szerencsét próbálni. Ment, mendegélt, találkozott a (titkosítva 75 évre). Uramfia, ekkor (titkosítva 225 évre).
A Wisconsin folyó partján emelkedő dombok lejtőit futtatja be szőlővel (a ma is virágzó Wollersheim borászat elődjének pincéit még maga ásatta ki), európai vesszőkkel. A komlótermesztést is meghonosítja ott.
Amikor a szocializmus kígyóbőrét levedlettük, mindannyian abban reménykedtünk, hogy egy „igazi demokráciában” sérthetetlenebbül tehetjük a dolgunk, és éppen, mert ebben is csalódnunk kellett, ma dühösebbek vagyunk a jelenre, mint a múltra.
„Nincs többé Jakab Péter, szóval nem számít többé politikai állásfoglalásnak, ha kétpofára tömjük az olcsó parizert!”