Mit tetszik szólni ehhez a drágasághoz? Egy adriai yacht már félmilliárddal is több, mint tavaly ilyenkor. Mit tetszik mondani? A parízer is fölment? Azt a mindenit! Muszáj előre gondolkodnunk: be kell spájzolni Rolexből, kastélyból, Lamborghiniből...
Petri György szikár, megrágott alakjával és ránchintette arcával, tudatosan vállalt önsorsrontásával számomra azt a táltosba hajló elátkozott dalnokot idézi meg, aki szent bolondként veszi magára egy nagyobb közösség terheit, átkait és vétkeit.
„De hiába ette az unokám a salátát még magában is, hiába kérte, hogy csináljak neki külön csak azt. Nem engedi hozzám a lányom új pasija, vagy hogy is mondják ezt mostanában.”
Előbb-utóbb nem az ellenzék vélt vagy valós alkalmatlansága, hanem a hatalom kormányzati teljesítménye lesz a mindenkit foglalkoztató kérdés. Az intézményi és erkölcsi gátakat félretoló teljhatalomnak is van korlátja: a képesség.
Lesznek-e olyan szereplők, akik képesek létrehozni, adott esetben kikényszeríteni egy olyan ellenzéki szövetséget, amely új minőséget hoz az „eladhatatlan” pártok összefogásához képest.
„Tudod, réges régen én is csak olyan aprócska fiú voltam, mint most te. És látod, ma egy hatalmas ország első embere vagyok!” „Nahát! Akkor ez azt jelenti, hogy egyszer én is lehetek ennek az országnak az elnöke?”
Viktor tíz pedagógus havi nettó fizetésének megfelelő összeggel emeli meg a saját fizetését. Pontosan 4000 fagyigombóc árával. Vagy ha már a málna grammjával kezdtem: uszkve 500 kiló málna árával.
Krumpliszsákkal a kezében már nem megfellebbezhetetlen néptribunusnak, hanem nyomorult realityhősnek mutatkozott, ezzel párhuzamosan pedig megkezdte a Facebookon az egykor talán még létező személyiségének rohamos kiárusítását akciós lájkokért.
Az osztálytermekbe kikerültek a Putyin-portrék, szigorúan ugyanolyan nagyságban és keretezéssel, mint az Orbán-képek, elindult a „Ki tud többet az Orosz Föderációról”, Rákay Phillip filmet forgat Szergej Sojguról.
Ugye civileket, ügyvédeket, újságírókat figyeltek meg egy olyan telefonra telepíthető szoftverrel, amit a kémprogramot készítő izraeli cég csak államoknak ad el, és azzal a kitétellel, hogy nem figyelhetnek meg csak úgy civileket, ügyvédeket és újságírókat.
„Nincsen sok választás. Azért nincsen, mert elkúrtuk. Nem kicsit, nagyon. Európában ilyen böszmeséget még ország nem csinált, mint amit mi csináltunk” – hallhattuk annak idején az őszödi beszédben. Most is ezt lehetne hallani, ha mondaná valaki.
Sajnos, ezentúl, vitatkozni sem lehet már komolyan az alapjövedelemről, mert hívei politikai hitvallás kérdésévé tették: az egyenlőség és szolidaritás – értelemszerűen baloldali – tábora Szent Osztogatás nevében indul ismét csatába. A nép ellensége, aki vitába száll velük.
