Magyarország segít. A szükséget szenvedők felé nyújtott kéz vagyunk. És nem a bot a küllők között, és nem a tüske a köröm alatt.
Publicisztika
Tartok tőle, hogy a kötelező sorkatonai szolgálat felvetése és annak időzítése nem véletlen: rövid távon része lehet a választási kampánynak, hosszabb távon pedig első lépése a visszaállításának.
A magyar kormány(fő) sajátos prioritásainak is köszönhetően a versenysportot nem vagy alig sújtották a koronavírus-járvány miatti lezárások, korlátozások pénzügyi hátrányai.
A kérdés végtelenül leegyszerűsítve a következő: ha (akár joggal) feltüzelnek minket, és belátjuk, hogy tolvajoknak fizetünk, miért ne hagyjuk abba? Ha diktatúrában élünk, minek menjünk el választani?
Az orosz elnök valójában a fél világnak üzent hadat, ezt a háborút pedig nem nyerheti meg.
A nóta keveri az áruházi zenék Beethovenjének, Vangelis-nek, a tábor mellett gitározó negyedikes gimnazistalányokra hajtó tanítóképzős KISZ-titkárok és a gospel stílusát.
A választások sorsát ezúttal is az a pár százezer ember dönti el, akinek egyáltalán nincs értelmezhető politikai véleménye. Köztük a kamupártok szavazói és a holt lelkek által állított jelöltek.
Vegyük észre: a Fideszt a rendszerszintű korrupció tartja egyben és működteti, ahol a kormányzás nem cél, hanem eszköz ahhoz, hogy még tovább gazdagodjanak – a mi kárunkra.
A krisztusi tanítás szerint soha, senkivel szemben sem engedhető meg az a hangütés, amellyel Bayer Zsolt vagy a CÖF él. A keresztény tanítás kiforgatása, ami a CitizenGo napi rutinja, szintén elfogadhatatlan.
Tény, hogy a világ tűzbe borításával fenyegetődző, civileket rakétázó, független államokat riogató elnök még mindig, most is, ebben a szent pillanatban is a Debreceni Egyetem díszpolgára.
Frissítsük fel az iskolai évek óta sajnálatosan megkopott orosznyelv-tudásunkat. Sztoj! Igyi szudá. Davaj csaszi. Lenin zsíl, Lenin zsív, Lenin búgyet zsitty. Tavaris militarovicsnyik, já dákliváju vám, vojna ócseny harasó, nyikto nye atszuszvujet.
Az egy héttel ezelőtti feltétel nélküli pincsi hiába kezd most pávatáncba, akkora vörös csillag lóg a nyakában, amivel mindent feldönt maga mellett, az egyet jobbra, egyet balra most azt jelenti, hogy egyszer jobboldalt, másszor baloldalt ver le vele valamit.
Mi vár a világra, ha katonai sikere másokat és önmagát is újabb hasonló lépésekre inspirálja?
Az illiberális kurzus ideológusai tényleg azt képzelik, hogy amit három cikluson át mantráztak a magyarok fülébe, és amivel a társadalom rájuk fogékony felét olyan sikeresen szoktatták rá az erős és hatalmas Putyin szeretetére, azt pár nap alatt csak úgy kitörölhetik a fejekből?
Nem lettünk-e valamiképpen mi, akik a világ mégiscsak szerencsésebb részén élünk, szigetek? Megannyi kis mérges, a maga igazának keresésébe és felmutatásába belefáradt választófejedelemség.