A magyar miniszterelnök belépett a háborúpárti politikusok sorába.
Publicisztika
Igyekeznek elültetni bennünk, hogy hazánkban az egyetlen igaz csoportosulás, az egyetlen érvényes, számba vehető oldal nem is lehet más, mint az úgynevezett Jobboldalnak kikiáltott tömörülés.
Nehéz eldönteni, hogy a margitszigeti performansz vajon abból a félreértésből született-e, hogy a fideszes menetelők életükben először látnak majd színházat, vagy úgy voltak vele a szervezők, hogy Orbán Viktor beszéde előtt egy bicikliző majom is megfelelő produkció.
A magyar diplomácia elsőszámú feladata menedéket nyújtani a hazájukban méltatlanná, vállalhatatlanná és persze büntetendővé vált figuráknak.
A jelenet magában kiábrándító, és akkor még nem beszéltünk a nézői igényekről, Magyar és Rónai hitelességéről. Mindkét szereplő alulmúlta a tőlük elvárható szakmai-emberi minimumot, és ezen a küszöb alatti szinten találtak egymásra.
A kormány legújabb találmánya kétségkívül impresszív: a háborús pszichózist csúcsra járatva állítják be magukat virágos réten szaladgáló hippiknek.
Mennyire visszás és torz az a választási rendszer, amelyben az egyik párt az összes választó negyedének és a szavazók kevesebb mint felének voksaival lényegében teljhatalomhoz juthat.
„Végre az elmúlt jó néhány évtized után rájöttem, és magának elmondom, hol a baj! Ott a baj, hogy nem nekem kell együttműködnöm az aspiránsokkal, hanem nekik kell együttműködniük velem!!!”
Nehéz helyzetbe hoz a Békemeneten látott előadás. A rendezést az üvöltözés, a líra és a zene inkoherens masszája, a színészi játékot a szemérmetlen ripacskodás, míg a kulturális érvényt a sztálinizmusra hajazó, legsötétebb személyi kultusz előtt való meghódolás jellemezte.
Azzal, hogy a Fidesz mindent az EP-választásra tett fel, a kormány egyértelműen elbukta ezt a napot.
„Az ellenzék fegyvert kapott a kezébe!! Az ellenzék meg akar támadni!!!” „Jelentem, azok ott golyóstollak, éppen szavazni mennek.” „Hát, éppen erről a fegyverről beszélek, maga idióta! Éppen erről!!”
Az a lista, amelyik nem éri el az 5 százalékot, a továbbiakban nem vesz részt a mandátumok elosztásában, az arra leadott szavazatokat nem adják hozzá egyik másik listához sem, nem osztják szét őket.
A demokráciát nem a Tisztaéletű Hérosz fogja elhozni. Ilyesmiben reménykedni – na az volna az igazi messiásvárás! Az az önsorsontó moralizmus, ami inkább megsprórolná magának a politikai munkát a tökéletességben való reménykedés oltárán, s ezáltal magát önkéntes szolgaságra ítéli.
Június 10-én eljön a másnap, csupán az derül ki, hogy kétmillió honfitársunk ismét elhiszi-e azt a marhaságot, amit 2022-ben ilyentájt közel másfél millióval többen csont nélkül bevettek. A háborús riogatásról beszélek.
Orbán Viktor váratlan helyről kapott pofont. Kiderült, hogy vélt szövetségesei valóban konzervatívok: komolyan veszik hazájuk történelmét, és abból vezetik le annak helyét a nemzetközi politikában.