Azt szeretnéd, ha ebben a növekvő káoszban, ebben a siralmas kakasviadalban létrejöhetnének „magára a dologra”, közös dolgainkra irányuló, értelmes együttműködések. Nem hiszem azonban, hogy ennek útja a címkék eltávolítása, a szellemi poggyászok elhajítása lenne.
Azért ejtettem ki magamat szándékosan a területi úttörőbajnokság soron következő vasárnapi vívóversenyéből, hogy még délelőtt hazaérjek, és fölvehessem a rádió újabb Beatles-műsorát.
Ha nincs mérés, visszacsatolás és jövőkép, amely túlmutat a következő választáson, az Isten pénze sem elég a felzárkózásra. Különösen, ha az elszórt forintok csak a hiányt, végső soron pedig az adósságot növelik.
A jobboldali médiumtér a Demeter Szilárd akcióját illető bírálatokat rendre azzal söpörte le, hogy a kritikus illetők hol voltak (álltak), amikor, Bíró Lászlóról kiderült, hogy antiszemita?
Annak érdekében próbálom feltárni a holokausztemlékezet közéleti diskurzusból hiányzó nézőpontjait, hogy felmérjem a kritikus határvonalat a múlt emlékének megőrzése és a neurotikus félelem fenntartása között.
Legyenek óvatosak álmukban, és ha ébren vannak, akkor olvassanak mindennap. Gion Nándor emlékét pedig ápoljuk szeretettel a 80. születésnapján és azután is mindig.
Jó okkal hihetnénk, hogy megint egy fideszes elöljáró lendült támadásba. És ismét sikerült eltávolítani egy elismert színházigazgatót. Csakhogy az érintett polgármestert ezúttal Baranyi Krisztinának hívják.
A kormánypárti képviselőktől nem feltétlenül azt várhattuk el, hogy támogassák az említett vizsgálóbizottságok létrehozását. Azt viszont igenis elvártuk volna, hogy ne éljenek vissza most is »kreatív módon« a Házszabállyal.
Elképzelhető, hogy az ellenzéknek nem a helyi előválasztásokat érdemes erőltetnie, hanem azt, hogy ahol csak lehet, minél előbb meglegyen a közös jelölt.
