A létező ellenzék nélkül esélye sincs az Orbán-párttal szemben Márki-Zay Péternek, ahogy az ellenzéki oldal egyik szereplője sem gondolhatja, hogy úgy lehet kiiktatni őt, hogy azzal ne kínálják fel tálcán a Fidesznek az újabb négy évet.
Publicisztika
Az elmúlt hetek „Márki-Zay-értelmezéseinek” egyik gyakori motívuma volt a „magyar Trump” címke. Az előválasztáson szavazók pedig pontosan azt az esélyt látták benne, hogy ő űzheti el jó eséllyel a magyar Trumpot.
Az összeomlás elrendeltetett – csakis az a kérdés, hogy a világméretű civilizáció padlóig tolt gázzal vagy satufékkel csapódik-e majd a betonfalnak.
Kritizálni lehet bőven mindenkit. De kényelmesebb – és népszerűbb – a közösségi oldalakat megtenni bűnbaknak.
„Na?! Sikerült már a Pegasus-ügyben megtalálni a háttérben meghúzódó Gyurcsány-szálat?!”
Mostanra kiderült, hogy a polgári Magyarország „politikai termék” volt, magyarán néphülyítés. Az összetartozás erejébe vetett hit pedig átalakult a fegyverek erejébe vetett hitté.
Az oltásalapú védekezést propagáló kormány világossá tehetné, hogy teljes jogi és anyagi felelősséget vállal az itthon engedélyezett vakcinákért.
Nemcsak erkölcsi, hanem sportszakmai szempontból sem gondolhatjuk, hogy a fiatal versenyzők megtörésén, a kokik osztásán keresztül vezet az egyedüli út a csúcsra.
Hogy került az épp 15 éve elhunyt Puskás Ferenc 1984-ben egy angyalföldi fogorvosi rendelőbe és mi köze volt mindennek egy alexandriai vacsorához?
Igen-igen, Gyurcsány Ferenc is zavartalanul bejelenthet majd szír migránsokat az Apró-villába, de nagyobb a valószínűsége, hogy a Fidesz szempontjából nehezen nyerhetőnek tűnő választókerületekben indul majd meg a bejelentkezési hullám.
Az egész orosz rulett a coviddal különösen veszélyessé válhat, ha mindez egy választási kampányba folyik bele, mert olyan lépésekre sarkallhat itt is, ott is, amely messze kerül a józanságtól és a felelősségtől.
Itt más a demokrácia. Itt tényleg, de tényleg egyáltalán nem fontos, ha „odafönt”, Budapesten újságírókat figyel meg, hallgat le illegálisan a hatalom. És még csak nem is haragudhatunk ezért. De akkor mi a fontos? Hát, amit a kormány annak mond.
Adott a kellemetlen kérdés a Fidesz-központ felé: ha mostanában valamikor megnézik A tanú című filmet, akkor vajon magukra ismernek-e, mint az elvtársak annak idején?
„Te, hát nem az van, hogy a drága urad öt éve nem iszik egy kortyot se?” „Azt mondja, Brüsszel végső csapásra készül, ő pedig nem fogja hagyni, hogy idegen hatalmak rátegyék a kezüket a titkos pálinkareceptjére.”
Diktatúra Magyarországon nincs, de hogy igazi szabadság sincsen, az egyértelmű. A Fidesz akkor bírálhatná hitelesen a politikai korrektség nyugati vadhajtásait, ha felhagyna a szabadságjogok magyarországi korlátozásával.