Publicisztika
Ismerjük bármennyire is jól a hazai és európai politikát, mégis rendkívül abszurd, hogy a Fidesz az ország rossz hírének keltését tekinti sikernek, abból próbál profitálni.
Vajon miért vált ki ilyen indulatokat a pályán történő térdepelés?
Az erőt, örökös küzdőszellemet ismerte, mégis olyan könnyedséggel, lelkesedéssel tudott munkáiról beszélni, hogy hirtelen kedvet kaptunk mi is a munkához.
A sikerkovács Marco Rossi szövetségi kapitány és a játékosok, én sem Menczer Tamást, sem a Fidesz többi megmondó emberét nem láttam a pályán.
Ennél leplezetlenebbül aligha mutatkozhatott volna meg, hogy a Fidesz politikája tényleg nem épül semmi másra, mint a konfliktusok öncélú gerjesztésére.
Akármikor és akárhogyan. Csak időnként nehezebb szeretni.
Főnök! Hozzam a zsidó meg cigány bábut is?
Miért olyan nagy a háború iránti étvágya Oroszországnak?
Az én szótáramban maga Pest. A legigazibb Pest. A nagyratörő vágyak árnyékában kuporodó kisemberek menedéke.
„Amióta itt árulok, olyan még nem volt, hogy május 20-ára nekem ne lett volna szabadföldi eprem! De még csak nem is emlékszem ilyen tavaszra.”
„Ez a járvány végre felnyitja a szemüket. Jobban odafigyelnek majd egymásra, a környezetükre, nem dobálnak el mindent, amire nincs többé szükségük.”
Negyedikén, hajnalban halt meg, hetven év elmúltával majdnem azon a napon, amikor született, és már nyolc óra körül jött a hívás a mobiljára, amit persze felvettem.
A konzumidiotizmus mindent elsöprő özönére érkezett meg a civilizáció immunválasza. A fiúk című Amazon-sorozat képében.
Magyarországon nem a karhatalom veri majd félholtra, és keríti körbe szögesdróttal azt, akire a homoszexualitás gyanúja vetül. Meghagyják a piszkos munkát a társadalomnak.