Perspektívát nyújtó fordulat helyett ötlettelen önismétlésre, kommunikációs trükközésre, hatalomtechnikai játszadozásra telik Orbán Viktortól. Hol válság van, ott válság van.
Publicisztika
Mi jelentené a hasonló hivatalok szerint a kockázatot egy miniszter esetében, ha ezek nem?
Hogy jelenti-e Magyar Péter az igaz, polgári nacionalizmusnak, de legfőképpen a nemzetnek a kialakulását? Jelentheti. De csak akkor, ha részt veszünk abban az erkölcsi drámában, amit ő kezdeményezett.
Tudom, nehéz tudomásul venni, de immár egyre időszerűbb, hogy a felelősség hatástalan felfelé hárítása egyenlő az elkerülhetetlen össztársadalmi önfeladással.
Sose gondoltam volna, hogy egyszer majd a honi közélet viharának közepiben találom egykorvolt kedvenc punk együttesemet, meglepőbb ez, mint a Magyar Péter-jelenség, és lám, megtörténik mindkettő.
Szerencsére nem vagyok olyan öreg, hogy bármiféle emlékem lenne az úgynevezett ötvenes évekről, de úgy tanultam, hogy akkoriban dívott az a nézet, amely szerint „aki nincs velünk, az ellenünk van”. Magyarország hátra megy?
Szégyen, hogy ebben a súlyos helyzetben Magyarország tettleg Európa ellenségeit támogatja. A Brüsszel elfoglalásáról handabandázó orbáni demagógia pedig végképp elszigetel bennünket nyugati szövetségeseinktől.
Két hónappal az EP-választás előtt úgy tűnik, nagyon billeg Orbán mesterterve Brüsszel elfoglalásáról.
Az Orbán-rendszer visszalépést hozott a magyar politikai kultúrában azzal is, hogy a 2010-es hatalomra jutás óta egyetlen teljes listavezetői vagy miniszterelnök-jelölti nyilvános vita sem zajlott le.
Sok százezres tömeg biztosítja saját létfenntartását, (szó szerint) ennivalóját a német-osztrák diszkontok szortimentjéből. Számukra ezen üzletek „lölősítése” egyenlő lenne a végítélettel.
Miként is ugrott neki a párt a megújulást, feltámadást hirdető időszaknak?
A gladiátorharcot egyetlen módon nyerheti meg a polgár: ha nem vesz benne részt. Ez csak úgy lehetséges, ha nem az arénában kezdi el a lényeget látni, hanem még odaúton felismeri, hogy épp megpróbálják kicsavarni kezéből a nyilvánosságot.
Tegye fel a kezét, aki már kitalálta, ki a felelős az infláció, stagnálás, meghiúsult növekedés miatt? Úgy van, helyesen tippeltek: Gyurcsány, Brüsszel, migráncsok, nemváltó óvodások, pedofíliasivalkodók. A helyes megfejtők közt kitöltetlen nemzeti konzultációs íveket sorsolunk ki.
Ebédelnénk, a pincér arra jár, még nem tetszettek dönteni, állapítja meg rosszallóan, továbbsiet, a hölgy utána szól: kérem, segítsen, ez mi? Hogyan készül? A pincér kelletlen. Hogy mit tetszik?
Az MCC a közoktatás helyzetéről és reformjáról beszél anélkül, hogy reális képet festene róla vagy tényleges újításokat várna el bárkitől is.