Ha a közösség elfogadja, természetesnek veszi, sőt, még díjazza is a morális gátakat leromboló politizálást, saját magát végletesen kiszolgáltatottá teszi a romlott hatalom praktikáinak.
Publicisztika
Most, amikor a magyar oktatási rendszer sok sebből vérzik, amikor tanárok, diákok és szülők harcolnak a jobbitásért, érdemes követendő példákra tekinteni. Itt van a távoli, délkelet-ázsia ország.
A katari labdarúgó-világbajnokság új szintre emeli a képmutatást, mától a csalás lehet a játék lényege.
Vége a hazai szezonnak. A téli vb után pedig végre reménykedve várhatjuk a magyar futballtavaszt.
Ilyen aljas, uszító hangnemben talán csak a nyilas pártlapokban, majd a kommunista sajtóban lehetett olvasni, bár egy tőről fakadt mindkettő…
Nem, nem, dehogy. Anya, hogy gondolhatsz ilyet! Csak egy pohár bort ittam. Legfeljebb kettőt. Az még egészséges is. Tudod, hogy ovis korom óta mindig milyen rossz volt a vérképem.
Orbán miniszterelnökségének 12 éve alatt Magyarországnak nem vagy csak szerény mértékben sikerült kihasználnia az uniós csatlakozás által kínált felzárkózás történelmi lehetőségeit.
Ha Amerika nem tanul meg együtt élni kölcsönösen gyűlölt önmagával, majd a fegyveres harc meg az emberi vér rendel tétet a túl könnyen átélhető kulturális és politikai ingerültség mögé.
Orbán Viktor kormányának számos döntése mögül kikandikál a nyers magánérdek. Márpedig az, hogy a jórészt uniós forrásokból finanszírozott, hatalmas volumenű energetikai fejlesztések hasznát ki fölözi le, hatalmi kérdés.
Nyolcmilliárd forintot tapsolt el arra, hogy beszólhasson saját magának, mondhatnánk.
Nem a mi háborúnk, mondja, meg hogy legyen végre béke, és úgy tesz, mint aki észre sem vette, hogy kinek a tankjai dübörögtek be Ukrajnába, hogy ki dúlta föl azt a békét, amit én is egy nagy európai békeként éltem meg.
Felnőtt egy nemzedék, amelyet kiforgattak az örökségéből. A múltat nem ismeri, a jelent nem érti, a jövőtől semmi jót nem remél. Fogalma sincs arról, hogy kicsoda, mert a fogalmak, amelyek segítségével kilétéről számot adhatna, értelmüket veszítették.
„Kinek, mit intézett a kormánya”, ugyebár.
Az én szerkesztőm, újságíróm ne úgy legyen aktív, hogy végigpörgeti a teljes Kesma plusz csatolmányok felületeit negyvenháromszor, hanem hozzon jó anyagokat, írjon jó cikkeket. Érted, cikkeket. Olyan igaziakat, közszolgálatiakat.