A nő úgy érezte, hogy mindjárt elpattan egy ér az agyában. Harmadik hete járt be a tableten a férje chatfiókjába, mindig csütörtökön, vacsorafőzés közben, mert ilyenkor vitte a férje a gyereket az edzésre.
Pár perc próza
Apa előállt, ha már így széjjel vagyunk, bontassuk le nagy cserépkályhánkat, helyére kerüljön gázkonvektor. Ez sorozatgyártott, rettentő csúf fűtőtest volt, igaz, gombnyomásra ontotta a meleget. Anya nem akarta. Kályha igenis kell a lakásban. Mi lesz, ha egyszer nem jön a gáz?
Olvasni kell. Érdemes és fontos. Nemcsak azokat a könyveket, amelyek szembe jönnek, amiket nem lehet kikerülni. Azokat is, amiknek utána kell menni. Lehet, hogy elég csak megállni a jó helyen. A könyvek mellett.
Tudták, hogy már Horatius megverselte a magyar szőlőfajtákat?
A Radegast sör isteni. Kétszeresen is az. Az italt népszerűsítő reklámszlogen – Az élet keserű, hál’ istennek – csak halványan utal a Szilézia csehországi oldalán, Nošovicében főzött nedű nem e világi eredetére.
A dillettáns költő, Katona László komoly (vagy épp nagyon is komolytalan) befolyást gyakorolt a Bëlga együttes, és a Magyar nemzeti hiphop című időtlen sláger szövegének létrejöttére is jótékony hatással volt.
A szállással nem volt baj, és itt legalább a légkondira meg a villanytűzhelyre se kellett figyelni az átlagfogyasztás esetleges túllépése miatt. Csaba viszont folyamatosan morgott az árakon.
Talán három százalék különbözteti meg a kiválót a zsenitől… Az a soha ki nem érzett, soha még tetten nem ért három százalék Federert a kortársaitól, sporttársaitól.
Egész nap kialvatlanul csámborogtam, és – mint komoly alváshiány esetén mindig – a világ és Magyarország vesztére gondoltam, bár utóbbira némi megnyugvással.
Igaza van Szerb Antalnak, Cs. Szabó Lászlónak: olaszországi utakról csak könyvet szabad írni, a hevenyészett sorokat felszívja a papír. Csupán a fejben fabrikált cikkek címe kitöltené ezt a nyomorúságos pár hasábot.
Na, fiatalúr, elég a hisztiből, a zöngék nem idióták, és pláne nem az enyémek. Gondolom, van príma nyelvtankönyved, ülj neki, és tanuljál! Mit gondoltál?
Ha valaki nem tudná eldöntetni, Csehországban vagy Hollandiában pihenje ki a munkás hétköznapok fáradalmait, ruccanjon el a közelebbi Švihovba jókat enni és finom, holland-belga beütésű cseh söröket inni.
A magyar ember eszelősen kenyérkedvelő, sokban sajátos, ebben leginkább; a kenyérhez is kenyeret eszik, máskor magában, vagy kenve, mártogatva; akár zsiradékban pirítva, fokhagymával dörzsölve, hagyomány, család és egyén szerint jellemző módon.
Nem tudom, hány gyereknek van még nagyapja, de mi az ő térdén lovagolva szerettünk bele ebbe a bűvöletes világba, hogy aztán bogarásszuk a betűt nagyítólencsén át, áztassunk bélyeget borítékról, képeslapról.
A galambok minden szart megesznek. Csak eléjük kell szórni, és már nyelik is, mintha nem lenne holnap. A semmibe vesző következő pillanat bűvöletében mint az ütvefúró jár a fejük most is, kapkodják a foszlós kalácsbelsőt.