Kozma Endrének hála ismertem meg Sebő Ferencet. Nyilván tudtam azelőtt is, hogy van egy ilyen ember, csakhogy nem különösebben kedveltem a népzenét, még nem sejthettem, hogy a népdalok szövegeinél sűrűbb és mélyebb dalszövegek nemigen vannak.
Pár perc próza
Kattintásvadászat. Úgy tisztességes, ha rögtön leleplezem magam. Rózsákról lesz szó, meg emlékekről, nem a néhai kormányzó és Juhan Kukk észt politikus titkos tárgyalásáról – és legfőképpen nem norvég altesti szlengről.
Jó lenne egyszer a víz felől érkezni Lisszabonba, esőben, szikrázó nap alatt, mindegy, de ez Budapestről aligha sikerül. Marad a repülő és a repterek mindenhol egyforma betonja.
A nő úgy érezte, hogy mindjárt elpattan egy ér az agyában. Harmadik hete járt be a tableten a férje chatfiókjába, mindig csütörtökön, vacsorafőzés közben, mert ilyenkor vitte a férje a gyereket az edzésre.
Apa előállt, ha már így széjjel vagyunk, bontassuk le nagy cserépkályhánkat, helyére kerüljön gázkonvektor. Ez sorozatgyártott, rettentő csúf fűtőtest volt, igaz, gombnyomásra ontotta a meleget. Anya nem akarta. Kályha igenis kell a lakásban. Mi lesz, ha egyszer nem jön a gáz?
Olvasni kell. Érdemes és fontos. Nemcsak azokat a könyveket, amelyek szembe jönnek, amiket nem lehet kikerülni. Azokat is, amiknek utána kell menni. Lehet, hogy elég csak megállni a jó helyen. A könyvek mellett.
Tudták, hogy már Horatius megverselte a magyar szőlőfajtákat?
A Radegast sör isteni. Kétszeresen is az. Az italt népszerűsítő reklámszlogen – Az élet keserű, hál’ istennek – csak halványan utal a Szilézia csehországi oldalán, Nošovicében főzött nedű nem e világi eredetére.
A dillettáns költő, Katona László komoly (vagy épp nagyon is komolytalan) befolyást gyakorolt a Bëlga együttes, és a Magyar nemzeti hiphop című időtlen sláger szövegének létrejöttére is jótékony hatással volt.
A szállással nem volt baj, és itt legalább a légkondira meg a villanytűzhelyre se kellett figyelni az átlagfogyasztás esetleges túllépése miatt. Csaba viszont folyamatosan morgott az árakon.
Talán három százalék különbözteti meg a kiválót a zsenitől… Az a soha ki nem érzett, soha még tetten nem ért három százalék Federert a kortársaitól, sporttársaitól.
Egész nap kialvatlanul csámborogtam, és – mint komoly alváshiány esetén mindig – a világ és Magyarország vesztére gondoltam, bár utóbbira némi megnyugvással.
Igaza van Szerb Antalnak, Cs. Szabó Lászlónak: olaszországi utakról csak könyvet szabad írni, a hevenyészett sorokat felszívja a papír. Csupán a fejben fabrikált cikkek címe kitöltené ezt a nyomorúságos pár hasábot.
Na, fiatalúr, elég a hisztiből, a zöngék nem idióták, és pláne nem az enyémek. Gondolom, van príma nyelvtankönyved, ülj neki, és tanuljál! Mit gondoltál?
Ha valaki nem tudná eldöntetni, Csehországban vagy Hollandiában pihenje ki a munkás hétköznapok fáradalmait, ruccanjon el a közelebbi Švihovba jókat enni és finom, holland-belga beütésű cseh söröket inni.