A galambok minden szart megesznek. Csak eléjük kell szórni, és már nyelik is, mintha nem lenne holnap. A semmibe vesző következő pillanat bűvöletében mint az ütvefúró jár a fejük most is, kapkodják a foszlós kalácsbelsőt.
Publicisztika
Hosszú a Fidesz történelmi bűneinek listája a környezet módszeres elpusztításától az orosz érdekek békepártiságnak álcázott kiszolgálásáig. Az oktatás szétverése és annak demokratikus normává emelése azonban több mint bűn, hiba.
Nagy területeket foglal vissza az ukrán sereg, mire Orbán Viktor belép az Ukrán-Magyar Baráti Társaságba, s felajánlja székhelyül a civil szervezet számára a Parlament északi szárnyát.
Különös, de a szuverenitását folyvást hangoztató Orbán-kormány mintha a keleti illiberális, autokrata partnerekkel szemben elfogadná az alárendelt szerepet.
A szívdobbanás-szabály nem hogy szabadon engedte volna az abortusz-vita szellemét, hanem épp ellenkezőleg: valószínűleg jó időre visszazárta a palackba.
Ne az alapján dőljenek el a tanári fizetések, hogy ki van régebb óta a pályán, hiszen lehet valaki negyven éve konstansan rossz tanár, és lehet valaki két éve folyamatosan jó.
Jönnek a takarékos ötletek. A Népkonyhára délután négykor hozzák az „ebédet”, nem is érti, miért akkor, de nem probléma ez, legalább van, ingyen van.
Ilyen az, amikor a mélyen tisztelt választópolgár kizárólag az ellenoldali akcióportálok hírfolyamából táplálkozva próbálja megérteni a közéletet.
Sosem figyelünk a bölcsekre, megyünk a fejünk után, mert nem a szükségleteinket akarjuk kielégíteni, hanem az igényeink szerint akarjuk átformálni a környezetünket.
A történelem és az egyéni sors viszontagságai olyan terhet róttak Wittner Máriára, amelyet kevesen tudtak hasonló kitartással, méltósággal viselni.
Aki így bánik a diákokkal és a tanárokkal, mint a kabinet, az nem elkezdi, hanem felzabálja a jövőt. Az pedig nem gyerekjáték. Megvédeni is kemény harc és feladat, ne nézzük hát ölbe tett kézzel, hogy ezt a háborút gyerekek vívják meg.
A nagy pápaszeretet oka nem egyéb, mint hogy a magyar kormányzat elveszítette minden tekintélyét a civilizált világban. Diktátorok, bukott elnökök állnak csak szóba Orbánnal.
„A stúdióban a miniszterelnök exszakálla, aminek pár hét után távoznia kellett. Mik a kilátásai a jövőre nézve?”
Hiába a szép szavak, a látványos protokollrendezvények: azok nem segítenek a bajba került gazdáknak, nem oldják meg az öntözés kérdését, nem állítják meg az elvándorlást.
A feladat világos: csalás, összeférhetetlenség, korrupció és egyéb jogsértés vagy szabálytalanság megelőzése, felderítése és kijavítása. Ámbátor Könyves Kálmán szerint „de strigis vero quae non sunt, nulla amplius quaestio fiat”.