Nagy területeket foglal vissza az ukrán sereg, mire Orbán Viktor belép az Ukrán-Magyar Baráti Társaságba, s felajánlja székhelyül a civil szervezet számára a Parlament északi szárnyát.
Publicisztika
Különös, de a szuverenitását folyvást hangoztató Orbán-kormány mintha a keleti illiberális, autokrata partnerekkel szemben elfogadná az alárendelt szerepet.
A szívdobbanás-szabály nem hogy szabadon engedte volna az abortusz-vita szellemét, hanem épp ellenkezőleg: valószínűleg jó időre visszazárta a palackba.
Ne az alapján dőljenek el a tanári fizetések, hogy ki van régebb óta a pályán, hiszen lehet valaki negyven éve konstansan rossz tanár, és lehet valaki két éve folyamatosan jó.
Jönnek a takarékos ötletek. A Népkonyhára délután négykor hozzák az „ebédet”, nem is érti, miért akkor, de nem probléma ez, legalább van, ingyen van.
Ilyen az, amikor a mélyen tisztelt választópolgár kizárólag az ellenoldali akcióportálok hírfolyamából táplálkozva próbálja megérteni a közéletet.
Sosem figyelünk a bölcsekre, megyünk a fejünk után, mert nem a szükségleteinket akarjuk kielégíteni, hanem az igényeink szerint akarjuk átformálni a környezetünket.
A történelem és az egyéni sors viszontagságai olyan terhet róttak Wittner Máriára, amelyet kevesen tudtak hasonló kitartással, méltósággal viselni.
Aki így bánik a diákokkal és a tanárokkal, mint a kabinet, az nem elkezdi, hanem felzabálja a jövőt. Az pedig nem gyerekjáték. Megvédeni is kemény harc és feladat, ne nézzük hát ölbe tett kézzel, hogy ezt a háborút gyerekek vívják meg.
A nagy pápaszeretet oka nem egyéb, mint hogy a magyar kormányzat elveszítette minden tekintélyét a civilizált világban. Diktátorok, bukott elnökök állnak csak szóba Orbánnal.
„A stúdióban a miniszterelnök exszakálla, aminek pár hét után távoznia kellett. Mik a kilátásai a jövőre nézve?”
Hiába a szép szavak, a látványos protokollrendezvények: azok nem segítenek a bajba került gazdáknak, nem oldják meg az öntözés kérdését, nem állítják meg az elvándorlást.
A feladat világos: csalás, összeférhetetlenség, korrupció és egyéb jogsértés vagy szabálytalanság megelőzése, felderítése és kijavítása. Ámbátor Könyves Kálmán szerint „de strigis vero quae non sunt, nulla amplius quaestio fiat”.
A „cancel culture” zsákutca, de nyugalom, előbb-utóbb vissza fogunk fordulni belőle, mert ilyen ez, kileng az inga, hogy aztán visszalendülhessen.
Talán itt lenne az ideje egyértelmű, minden kételyt félresöprő gesztusokat tenni a megtámadott félnek.