„Nézzünk szembe a tényekkel! A magyar vírus egyetlen ismert hatása a versenyképes futballtudás lassú leépülése. Hát, istenem! Kontinensek élnek úgy, hogy nem tudnak focizni. Koncentráljunk szépen a kajak-kenura meg a vívásra.”
Publicisztika
Szégyenteljesebben még nem semmisült meg bennem előítélet. A borásszal beszélgetek. A borásszal, aki a Napa-völgy egyik csúcsborászatában (is) tanulta a szakmát, és aki a borászatra mint művészetre tekint.
A Fidesz a 2010-es évek elején, mint oly sokszor azóta is, kiválóan érzett rá a néplélek egyik nyomasztó kínjára, a munkabér jelentős részét leterhelő rezsikiadások tarthatatlanságára.
Az ember nem is érti, miért nem készített még sorozatot a Netflix vagy az HBO a filológusokról. Pedig egy jó kis szövegközi nyomozás semmivel nem kevésbé izgalmas, mint egy helyszínelés. Itt van például Szécsy János ügye.
Aki le akarja győzni a Fideszt, annak van, amit érdemes eltanulnia tőle.
A hagyományos és olcsóbb lehallgatási, megfigyelési módszerekről a botrány árnyékában szó sem esik.
Ha mást nem is, az évek során ennyit azért sikerült ellesnie az ellenzéknek a Fidesztől: faragj politikai terméket mindenből, ami politikai hasznot hozhat! Az se baj, ha emberek tömegeit vered át ezzel, mert úgyis csak egy dolog számít, a népszerűség.
Mindketten meglepődve reagáltak a fura helyzetre. Szabó úr még a nagyanyjától sem hallott soha olyat, hogy Zagyvasuvadt vonzáskörzetében jegesmedvét láttak volna.
A felesleges, de látványos kormányzati gigaberuházásokba ölt milliárdok fenntartják a gazdasági növekedés látszatát, és segítenek az adófizetők pénzét kormányközeli zsebek felé terelni, ez a lényeg.
A Gulyás Gergely által vezetett, a 2006-os rendőri jogésrtéseket vizsgáló albizottság állami kitüntetésre javasolta a Magyar Helsinki Bizottságot és a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ)-t.
„Nocsak, nocsak, ez az össznépi szabadság-dolog hogy megváltozott ebben a legvidámabb illiberáciában!”
Az ellenzéki esélyeket sokszor inkább növelik egyes sajátos körülmények.
Fidesz-Magyarországon még egy járványhelyzetben is csak narancsfarokkal ellátott, központilag engedélyezett tudósítások jelenhetnek meg kishazánk skanzenkórházairól.
Schadl... Völner... Vajon milyen nevek szivároghatnak még ki?
Mifelénk mindazok, akiknek becsapottságukban csalódottan kellene hátat fordítaniuk, vagy a nagy együtt menetelésben legalább egy pillanatra megtorpanva elgondolkodniuk a rendszer működésén, még csak nem is értesülnek a pusztulatról.