A kampány utolsó két-három hetében a Fidesz és Orbán Viktor visszakerült a politikai kommunikáció középpontjába, amelyet durva háborús ijesztgetéssel értek el. Szomorú ez? Lehet, de hát győzni kell.
Publicisztika
Olyan jelöltekre és olyan jelöltek által képviselt pártokra érdemes szavazni, akikről tapasztalataink és emberismeretünk alapján feltételezhetjük, hogy választott közképviselőként hatalom nélküli emberként lesznek képesek cselekedni.
Fontos, hogy tisztán lássunk. Mi több, még soha nem volt ilyen fontos, hogy tisztán lássunk, hogy értsük a választások valódi, egyetlen tétjét.
Egészen példa nélküli a rendszerváltás utáni magyar politikatörténetben, hogy olyannyira egy személy álljon egy választási kampány középpontjában, mint most Magyar Péter.
Úgy érzem, ezúttal valóságos civilizációs törésvonal választja el a kormányt az ellenfeleitől. A Fidesz a kampányban egy szót sem vesztegetett a kormányzására; ehelyett minden eddiginél durvább rágalmat szórt mindenki másra.
A kormánypárti jelölt arra kérte a szavazóit, hogy osszák meg a szavazatukat. Erre 2010 óta nem szolgáltatott példát a Fideszből senki.
Szentkirályi Alexandra visszalépésével egyértelművé vált: Orbán Viktor a kormánykritikus szavazatokat is besöpörheti.
Magyarnak, ha tovább akar erősödni, ellenzéket is kell váltania. Ami nem azt jelenti, hogy holnapután füstös szobákban egyeztet Gyurcsánnyal, hanem hogy kiszorítja őt a pályáról.
„Nem lesz itt probléma! Posztszovjet barátainktól rengeteg ötletet, tanácsot kaptunk, hogyan kell kezelni a túlzottan fészkelődő ellenzéket!”
Hajdan, amikor színre lépett az „egy párt” hatalmi területén a Nagy Imre és társai újratemetésén szónokoló, loboncos hajú, csapzott szakállú ifjú, örültem a frissen jött buborék lehetőségének. Hogy azóta egy másikba fújt be a szél, arról ő tehet.
A voksolás valóban sorsfordító lehet, csak nem Európának, és még az „atomcsapás” is bekövetkezhet, csak nem az Operaházra.
Vidnyánszky húszperces műsora, amelyet a Nemzeti Színház művészeivel és mit sem sejtő kisgyerekekkel prezentáltak a miniszterelnök békemenetes beszéde előtt, napnál világosabban megmutatja, hogy a király meztelen. Mindkét király.
Magyar Péter mozgalmának az ereje abban van, hogy ellen-Fidesz. Magyar frappánsan fogalmazza meg és mondja ki, hogy a társadalom óriási hányadának egyszerűen elege van az orbánizmusból. Az orbáni országból. Az orbáni világlátásból.
Utolsó bástya vagyunk, mondja a miniszter, de sajnos ez kívülről úgy tűnik, utolsó csatlósok lettünk sokféle tekintetben.
Egy jó köztársasági elnök még az ellenfeleit is képes együttműködésre rávenni, majd egy általános, pártokon átívelő megbecsülést szerezni. Ehelyett Sulyok elnöki működésének eddigi két és fél hónapja nem a jó irányba mutat.