CAPATOB. Csillogó fém felirat az új hűtő ajtaján. Nemzedékem kötelező orosznyelv-tanulásának hasznát veszem; ezek cirill betűk, ha formára a latinnal egyeznek is. Szaratov, így kell ejteni.
Publicisztika
Az összefogás útjában álló kölcsönös bizalmatlanság, a meghasonlottság gyökereit keresem, és megpróbálom kideríteni, mi okozza nálunk a reális önkép és önazonosság hiányát.
Figyeljetek oda minden apróságra, gáz helyett erdőirtás, üzemanyag és autózás helyett bakancslista, 25-ös izzók, de csak egyesével és sötétedés után, mosdás lavórban, lábmosással zárva, és végül gondoljatok a disznóra, öntsétek bele a moslékba.
Ha borról írok – s mint benne foglalt kategóriára, a szőlőre is értem –, mindig foglalkoztat valami. Leginkább minden, hiszen az írás alapja a valami (a megragadható) és a minden (a megragadhatatlan) metonímiája.
Orbán Viktornak 2022. augusztus 20-án nem volt nyilvánosan kifejtett mondanivalója az ünnep lényegéről. Az ellenzéki politikusok nem igyekeztek betölteni az űrt.
Másfél óra tömény izgalom: körömrágás, remény, düh és végül frusztráció a sikertelen kísérlet miatt.
Különös, de a megszorítások útjára lépett, gyurcsányi módra szinte minden kampánybeli vállalásával szembement Fidesz mintha még provokálná is az embereket, tesztelve, hol van a tűréshatár.
Érthetetlen, hogy előélete ellenére még mindig sokan komolyan vették a botránypolitikus szavait.
„Nagymama, igaz, amit beszélnek? Hogy a kormány elhibázott gazdaságpolitikája miatt kell most kivágni ezt a sok magyar fát?”
Ma Magyarországon perverz dolog politikával foglalkozni. És erről vaskosan tehet az elmúlt harminckét év politikai elitje, azok, akik nem a politikáért, hanem a politikából, nem a nemzetért, hanem a nemzetből éltek.
Ha te lennél Magyarország, nyilván te sem örülnél, ha elmaradna a szülinapi partid holmi rémhírek miatt.
Ejnye, Ilonka! Hát már te is bedőltél ennek a balliberális rémhírterjesztésnek, és elhiszed, hogy ennek tényleg ennyi az ára?
Az Őrség kicsi és legkisebb települései villámgyorsan el fognak néptelenedni. Egy évtized, kettő talán. És nem marad utánuk semmi, csak jó esetben pár skanzenfalu, amelyeket felfedezett magának egy holland, esetleg osztrák
Hogyan végezze ezek után a lehető legkomolyabb lelkiismerettel a munkáját egy közalkalmazott, közhivatalnok, ha az a jussa, ha nem tetszőt tesz a politikum elvárásaival szemben, hogy elszállhat a jó széllel?
Lassan odáig jutunk – hacsak nem értünk máris oda –, hogy a műveltség, a kultúra valamiféle megbélyegzést fog jelenteni a köztudatban.