Még jó, hogy kikaptunk a rózsaszín németektől, mert így miénk az erkölcsi diadal. És ezt semmilyen önellentmondás nem veheti el tőlünk: NO GENDER, NO MIGRÁNS!
Publicisztika
Kóstolgassuk, ízlelgessük: kínos a Fidesz a populistáknak. Kemény, verejtékes férfimunka volt, de sikerült, Orbán Viktor összehozta.
Kim Dzsongun már a dinasztia harmadik nemzedékéhez tartozóként uralja az országát fizikai és spirituális téren egyaránt – a jelek legalábbis erre utalnak. Gyakorlatilag azt csinál, amit akar, ami a betegesen nárcisztikus, torz lelkületéből fakad.
A jobbszélre tolódott kormánypárt legfőbb kihívója ma már egy polgári erő, amely az európai színtéren a néppárt soraiba készül.
Országbérletem van, ami sajnos kicsit olyan, mint a kommunisták: különleges anyagból van.
Megtörtént hát az eddigi ellenzék leváltása az európai parlamenti választásokon, a Tisza Párt áradása mindenkit elsodort – kivéve a Fideszt, amelyik százalékosan meggyengült valamelyest, de egyértelműen a legerősebb párt maradt.
Ha itt valóban demokrácia van, akkor az országgyűlés azonnal feloszlik, és visszaadja a főhatalmat a népnek. Már ha tényleg szuverének vagyunk mi, a nép.
Négy napja vagyok Németországban, naponta többször vonatozom, és még nem volt szerelvény, amelyik pontosan indult volna.
A Vezér most otthon ül az ágy szélén, trumpos hálóingét meglebbenti a hajnali szellő, kezén számolja az eltapsolt milliárdokat, számba veszi, kitől kérhet kölcsön, és egyáltalán, meddig csinálhatja még ezt. Ez a kis „baloldali belügy” alaposan beleköpött a levesébe.
A spájzban őrizgetett egy üveg Propaganda nevű orosz vodkát, ragaszkodott a márkához, megszokta, mert bár nem a legjobb minőség, de erős, villámgyorsan elzsongít, és könnyen hozzá lehet jutni, elég csak lesétálni az utcára, minden sarkon tukmálják.
Úgy lenne korrekt, ha a rendszer működtetői és haszonélvezői, lelkes támogatói állnák ezen háború költségeit, tudjuk, hogy van miből.
Ismerte a szegénység kultúrájának pillanatnyi túlélésre építő aspektusát, mégis rengeteg olyan dologról beszélt, ami csak később vált valóra.
Tele vagyok űrökkel meg hiányokkal, lekötésre váró vegyértékekkel. Hol kóstolások emlékéből, hol meg nyári esték, téli metszések, pinceszagolások, szerelmeskedések szindbádi nosztalgiájából összegyúrva. Az Olaszrizlingről is őrzök egy ilyet.
Többször is értekeztem már arról, hogyan és miképpen változtatta meg szerény életemet az erdőterápia. Mindazonáltal az utóbbi időben belépett a képbe egy új jelenség, amit belváros-terápiának neveztem el.
A jelenség nem új: nehéz gazdasági helyzetben az emberek kevesebbet és olcsóbb termékeket vásárolnak. És a folyamat nem feltétlenül ér véget a jelenlegi szinten…