Nekem volt egy tanárom, féltem tőle, szigorú volt, kemény kezű. Mégis talán tőle tanultam a legtöbb ma is használható tudást. Igaz, amikor tanított, akkor úgy éreztem, rossz tanár volt. Amióta tanítok, már másképp látom, mit kaptam tőle. Ma azt mondanám, jó tanár volt.
Publicisztika
Le vagyunk szoktatva arról, hogy szellemi erőfeszítéseket tegyünk az igazán nagy művek befogadására. Ki olvas manapság Thomas Mannt, Dosztojevszkijt, Bodor Ádámot, Mészöly Miklóst vagy Karinthy Ferencet?
Valami megváltozott. Több lett. Nagyobb. Kiterjedtebb. Átfogóbb.
Orbán Viktor kedvenc újságját a bezárás réme fenyegetné, ha a médiapiac tisztán üzleti alapon működne.
A 2010-ben forgatni kezdett Borgen zseniális. Egyetlen baja, hogy innen, a Kárpát-medence illiberális mintaállamából nézve fájdalmas sci-fi. Pedig. Pedig ezt akartuk mi is demokráciánk szürkülő ködbe vesző hajnalán.
Száguldanak tovább az oroszok is a szakadék felé, arra várva, hogy a másik megrettenjen, így az utolsó pillanatban félreránthassák a kormányt.
Oly mértékben gyermeteg ez a konzultációs színjáték, hogy egyetlen bábszínház sem akadna, amely a bemutatására vállalkozna. És mégis nyomják, és ezrek nyalják be, és még többen hiszik azt, hogy a válaszaikból döntések születnek.
A puha diktatúra korának mozgalmas és színvonalas szellemi életéből miképpen következik a magyar értelmiség kiábrándító teljesítménye, ellentmondásos szerepvállalása és szerep-nem-vállalása az 1989-es változásokat követő korszakban?
Az oktatásban a kormány felhagyott a javító szándékú kísérletezéssel. Vajon az egészségügyben megalapozottabb döntéseket hoz?
„Ha igaza lesz a miniszterelnök úrnak, és még 2060-ban is a Fidesz lesz az ország élén, akkor a mi kis csöppségünk már majdnem annyi idős lesz, mint most mi! El tudod ezt képzelni?”
A kormányfő annyira távol került a tényektől, mint Kocsis Máté aranyhalai a frakcióvezető akváriumától.
Már önmagában az a tény, hogy sokaknak egy ilyen kérdőívről a visszaélés lehetősége jut az eszébe, bizonyítja, hogy Magyarországon hiányzik a közbizalomnak az a minimális foka, amely élhetővé tesz egy társadalmat.
A szuverenitás elvesztésével Magyarország Ukrajnához fűződő kapcsolatát de facto Moszkvához kötötte; onnan remélte a magyar kisebbség helyzetének jobbra fordulását.
Egész nap kialvatlanul csámborogtam, és – mint komoly alváshiány esetén mindig – a világ és Magyarország vesztére gondoltam, bár utóbbira némi megnyugvással.
A DK magára maradt. Egyedül szeretné a feladatot vállalni, a többi volt szövetséges nélkül, akiket ő terelt legharsogóbban egybe még tavaly. És leghangosabban árulózta le a különutasságot.