Apa előállt, ha már így széjjel vagyunk, bontassuk le nagy cserépkályhánkat, helyére kerüljön gázkonvektor. Ez sorozatgyártott, rettentő csúf fűtőtest volt, igaz, gombnyomásra ontotta a meleget. Anya nem akarta. Kályha igenis kell a lakásban. Mi lesz, ha egyszer nem jön a gáz?
Olvasni kell. Érdemes és fontos. Nemcsak azokat a könyveket, amelyek szembe jönnek, amiket nem lehet kikerülni. Azokat is, amiknek utána kell menni. Lehet, hogy elég csak megállni a jó helyen. A könyvek mellett.
A kínai átok beteljesedett: érdekes korokat értem meg, de elszomorít, ha arra gondolok, mit hagyunk az unokáinkra. Ma úgy érzem, nem szeretnék a saját kortársam lenni, jobb országot-világot álmodtam mindnyájunknak.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy fiatal Kövér László és egy fiatal Orbán Viktor. Aztán hipp-hopp, lett belőlük öreg Kövér László és öreg Orbán Viktor. Akik meg éppen most fiatalok, hát azoknak elég nagy pechük van.
Az eredményes válságkezeléshez és a hosszú távú felzárkózáshoz politikai fordulatra lenne szükség, aminek semmi jele. Összeomlás helyett így várhatóan a csődtömeget tolja majd maga előtt az ország.
Akkor miért erősödik a „nyugat pénze”, vagyis az euró a forinthoz képest? Ha ők lábon lőtték magukat a szankciókkal, akkor velünk mi történt? Véletlenül lenyeltünk egy kibiztosított kézigránátot?
Az elmúlt hovatovább hatszáz év alatt a moszkvai vezetés mindig világuralomra törekedett, és ezen ambíció legfőbb elszenvedői a saját alattvalói voltak.
Aha, nincs térerő. Sehol sincs? A hegyek, értem. Ez komoly, hogy nem tudok kártyával fizetni? Mindig elszáll a hálózat? És mikor jön vissza? És ki tudja?
Az a gyakran elhangzó fideszes érv, hogy az Orbán-kormány felépített egy hazai gazdasági elitet, egyszerűen hazugság. Annyit tettek csupán, hogy kispályás komprádorokból nagypályás oligarchákat neveltek ki.
Nem vagyok édelgő fajta, aki leplezni képes a viszolygását. Ha meglátok valakit, akitől egyébként hányok, kifordulok a leghangulatosabb helyről is, és távozom.
Fizessük mi, szülők a tanárokat? Az a hatalom, amely az egészségügyben magunkra hagyott minket, mit fog vajon cselekedni, ha elsütheti ugyanazt a receptet a kevésbé fájdalmas oktatásban is?
